Közlemény

Sziasztok! Elképesztõen sajnálom, hogy nem hoztam az új részt hétfõn, egyszerûen nem lettem kész vele. Ma akartam közzé tenni, de a bátyám haza jött, így most õ "uralja" a gépet. Tehát sem ma, és még jövõhét szombatig nem érkezik rész, mert 10 napot leszek táborban. De nyugalom, minden megvan, a sztori már teljesen megvan a fejemben, már a végéres is értem, csak le kell írni õket. Remélem nem haragszotok a hatalmas csúszásért. Valamint néhányan irtátok, hogy ha hétfõre ígérem, miért nem tartom be. Tévedés! Én soha nem ígérek, pont emiatt. Mndig azt írom, hogy valószínû, DE SEMMI NEM BIZTOS! Ez csak egy támpont. Remélem megértitek. Mégegyszer bocsánat, és szép délutánt! :) xxxLittlePenguin

VÁLTOZÁS! (Mindenképp olvasd el, hogy értsd a történetet!!!)

Sziasztok!
Sajnos még nem a résszel jelentkezem, de úgy éreztem fontos közölnöm... A történetben változás áll fenn, ami annyiban észrevehető, hogy Emmát nem az ajtó előtt találták.
A lényeg, hogy az első fejezetben változtatok. Aki nem szeretné elolvasni még egyszer, annak röviden ennyi:

Emma Hemmings-t örökbe fogadták. A szülei árvaházba rakták, mert nem szerettek volna gyereket. Liz Hemmings és férje, Andrew Luke-on kívűl nagyon szerettek volna egy kislányt, de sehogy sem akart össze jönni nekik. 1 évet vártak, hogy örökbe fogadhassanak egy újszülöttet, de ők még így is hátul álltak a listán, ezért a közeli árvaházba mentek. Ott találtak rá a pár hetes (lassan egy hónapos) Emmára, akit végül örökbe fogadtak.Liz-ék nem tudták, hogy ki Emma szülei, ezért mindig is sajátjukként nevelték őt.

Röviden ennyi, ezt a változást azért hoztam létre, mert így valamivel értelmesebb, remélem nem gond:) A végkifejlet pedig még kiderül, mert ez fontos szerepet játszik a történetben:)

4. fejezet

 Sziasztok! És íme, az új rész!:) Köszönöm a 13 feliratkozót, a sok hozzászólást itt, facebookon, és a chat-ben, köszönöm a pipákat, nagyon jól esik, el sem hinnétek mennyire! Ez a rész szerintem ritka szar lett, gondolkozom, mennyire érdemes folytatnom... Bocsássatok, meg, most jóval hosszabb lett ez a fejezet, mint szokott lenni, de ha tetszett, ne felejtsetek el pipálni, kommentelni, akár ide akár a chat-be, és feliratkozni, hogy megtudjam, érdemes-e folytatni! Nem is jártatom tovább a szám, mindenkinek jó szórakozást!

xxx LittlePenguin♥

,,Én visszamentem a kis szekrényhez, és beleástam magam az újságokba, nem törődve azzal, Luke éppen mit is csinál mögöttem... Pedig kellett volna..."

      

        Az újságok között böngésztem, amik dátum szerint sorba voltak rakosgatva. A legrégebbi dátum szerinti újság a fiúk berobbanását tartalmazta. Ezt vagy százszor átnéztem, úgyhogy haladtam tovább. A következő újság rólam szólt. Vagyis pontosabban kettőnkről. Emlékszem, ez akkor volt, amikor Luke felkapottsága után először velem mutatkozott. Nem volt nagy szám, csak egy olyan újságban volt benne, ami semmi érdemlegeset nem tud leközölni.  Olvasni kezdtem.

,,Luke Hemmings húgával is jó kapcsolatot ápol"

       ,, A nemrégiben befutott 5 Seconds Of Summer frontemberének húgát is megismerhettük. Emmának, csak mint Luke-nak ugyanolyan szőke haja, és hasonló kék szeme van. A fiatalok múltkórjában indultak el egy buliba, ahol tökéletesen szórakoztak ketten, látszólag nagyon jól megvannak egymással, ha kell megvédik egymást. Szóval lányok, ha Luke-ra pályáztok, érdemes jóban lenni a húgival, mert a báty ad a véleményére! A fiúknak is érdemes figyelni, mivel Luke nagyon szereti a húgát, úgyhogy hódolók, nehogy megbántsátok Emmát! "

A cikk mellett (amiben semmi különöset nem közöltek, de hát mit várjunk egy ilyen ócska napilaptól...) egy kép szerepelt rólunk, amiben Luke nyakát karommal ölelem át, míg ő a derekamnál fogva húz magához közelebb. A cikk mellé megannyi twitteres komment volt odabiggyesztve.

        

      ,,@Elenaa: De édesek!

        @Lana: Látszik, hogy Luke mennyire szereti! Cuki testvérpár!

        @Deniscat: Szerintem egy ribanc! 

        @April98: Csak kihasználja, hogy Luke híres!"

Voltak gyűlölködő megnyilvánulások, voltak olyanok, amik szerint ez csak egy újabb pluszpont Luke javára, aminek kifejezetten örültem. Áttértem egy másik újságra, ami egy kicsit már gázabb volt rám nézve. Ez egy jóval későbbi lapszám volt.

     

 ,,Luke Hemmings húga miatt verekedés tört ki"

         ,, Emma Hemmings, a 5 Seconds Of Summer frontemberének húgát szombaton kaptuk lencsevégre egy házibuliban, amint egy kicsit többet ivott a kelleténél. A lány két fiúval is táncolt, akik Emma miatt összeverekedtek, a lány pedig próbálta szét szedni őket, de az arcára kapott egy nagyobb ütést. A buliban teljes káosz tört ki, a lányt Luke-nak kellett elrángatnia a szórakozóhelyről, majd kórházba vitték kivizsgáltatni. Hál' Istennek megúszta egy jó nagy másnapossággal,  és egy duzzanattal, arccsontja nem tört el. De abban igazunk lehet, hogy jó lesz Luke-nak odafigyelnie a húgára, ha nem akar még nagyobb botrányt, a lány már így is eléggé kirúgott a hámból! Emmának pedig jobbulást kívánunk!"

                  @Augusta19: Attól még hogy gazdagok, neki sem szabad mindent!
                                           Teljesen el van szállva magától! Ribanc.

                               @Ashley24: @Augusta19 Egyszer mindenki csinál ilyet...

Kezembe vettem egy újabb lapszámot.

                           ,,Emma Hemmings, nem megy messzire ha pasik kell neki"

        ,,Luke Hemmings húga, aki nemrég jelent meg a nyilvánosság előtt, úgy látszik, tökéletesen megelégszik a bandán belüli férfiakkal, ugyanis új kiszemeltje nem más, mint a 5 Seconds Of Summer dobosa, Ashton Irwin.  Nemrég kapták lencsevégre fotósaink őket, amint kettesben szórakoznak, így megalapozzuk a következtetést arra, hogy a lányok egyik nagy kedvence, a banda dobosa elkelt. Emma egyik közeli ismerőse így nyilatkozott: ,,Emmának Ashtonra fáj a foga, nagy valószínűleg azért, mert a dobos nagy vagyonnal rendelkezik, Ashtonnak jó lesz vigyázni, mert az a hárpia sok mindenre képes!"Emma rengeteg portálon kap gyűlölködő kommenteket, és csak remélni tudjuk, hogy nem okkal .
Reméljük a kapcsolat nem végződik rosszul, mert ez árthat a banda szoros kötelékeinek is! Mindenesetre, sok boldogságot nekik!"

Az újságban találtam egy kis lapot, amire nyomtatva voltak twitteres üzenetek.

                      

                     @Daniela1997: Emmának csak a pénzre fáj a foga! Vigyázz vele Ashton!

                     @Jane(Eyre): Szerintem cukik együtt:)

                     @Jenni21: Ashton az enyém kurva!

A gyűlölködő megjegyzésekkel nem törődtem, meg eleve nem volt igaz az egész cikk amit lehoztak rólunk. Ugyan, nem volt igaz, de a következő újság nem tüntetett fel túl jó fényben.

,,Emma Hemmings csalja Ashton Irwint!"

       ,,Pár héttel ezelőtt kaptuk le Emmát és Ashtont egy étteremben vacsorázni, azóta nem tudtunk meg kettőjük kapcsolatáról többet. Pénteken viszont Emma egy diszkóban szórakozott, ahol több kép is készült arról, hogy egy fiúval csókolózik! Viszont úgy látszik, Ashtonnak a lány eléggé elvette az eszét, így nem árt figyelnie! Luke zabolázza meg hugicáját, ha nem akarja, hogy miatta menjen tönkre hírneve!"

Ekkoriban rengeteg gyűlölködő hozzászólást kaptam, ugye Josh miatt, akivel aznap jöttünk össze.
Nézegettem tovább az újságokat, mikor megláttam egyet... Húúúú, hogy ebből mekkora botrány volt. Az eset pár hónappal ezelőtt történt.

,,Luke Hemmingsnek választania kell! Barátnő, vagy testvér?"

         ,,Luke Hemmings két hónapja jött össze barátnőjével, Aleisha Mcdonalddal, de úgy látszik, a húg és a barátnő kapcsolata nem annyira fényes. Emma Hemmings, mint megtudtuk éppen vásárlásból jött haza, amikor Aleishával találkozott. Kívülről annyi látszódott, hogy Aleisha és Emma veszekednek, majd nem sokkal később Emma részéről egy pofon csattant Aleisha arcán, aki erre bedurvult, és nekiesett a lánynak. Egy közelálló így nyilatkozott:,,Emma éppen a közeli áruházból jött, amikor szembe ment vele Aleisha, akinek köszönt. Aleisha lenézően nézett végig rata, majd gúnyos megjegyzést tett rá. Ez így folytatódott, amikor már egymást ócsárolták, majd Aleisha odáig süllyedt, hogy ribancozta, és hamis állításokat mondott Emmáról, aki nem tűrte tovább ezt a hangnemet, és egy pofont adott a lánynak. Aleisha erre annyira bedühödött, hogy neki esett Emmának. A lányokat egy férfi szedte szét, ki tudja mennyire durvult volna el a helyzet, ha nincs ott"
Reméljük a közeljövőben megbékélnek egymással, különben Luke-nak választania kell, aki látszólag mostanában egyre jobban elhanyagolja húgát. Fordítson rá is időt, különben őt is elveszíti, akárcsak a banda többi tagját, akikkel mostanában nincs túl jóban"

      Éppen néztem volna a következő újságot, amikor egy csattanást hallottam. Luke felé fordultam, aki éppen a fehérneműs fiókomban matatott.
- Te meg mi a francot csinálsz? - vontam össze a szemöldökömet - Mi volt ez a csattanás? Mi a... - akadtam el, amikor Luke megfordult, felfedve felsőtestét, amin nem volt póló. Annyira lefoglalt kockahasa, hogy észre sem vettem, mi van rajta.
- Tudom, hogy tetszik a látvány, de azért ennyire ne feltűnően - én csak megráztam a fejem, és fordultam volna vissza, ha rá nem jövök, mi van rajta.
- Mit keres rajtad az én melltartóm? - szörnyülködtem, mert valóban, Luke mellkasát, az én egyik csipkés, fekete melltartóm díszítette.
               
      - Hmm, tévedtem, amikor azt mondtam, nincs mit kipakolnod - nézett rám, hatalmas perverz vigyorral a fején...
Majd látványosan bámulni kezdte a mellkasomat, s közben egy még nagyobb, elismerő, fogvillantós mosoly kúszott arcára.
- Ne bámuld a mellemet, köszönöm - szűkítettem össze a szemem.
- Bocs - szabadkozott feltartott kezekkel, elfojtva röhögését. Lenézett melltartóval fedett
mellkasára - Hű, hogy ebben mennyi hely van  - csodálkozott, utalva ezzel arra, hogy nem igazán tölti ki a mellkasa és a melltartó között lévő helyet, majd még feltűnőbben, egy kaján vigyor mellett kezdett el stírölni.

    - Kuss! - szóltam erélyesen, meg sem próbáltam elvonni figyelmét, s míg Luke megpróbálta eltüntetni nagy mosolyát - ami nem igazán sikerült neki -, én inkább megfordultam, lehajoltam, hogy úgy pakoljak tovább. Nem volt túl jó ötlet.

      - Lehet, hogy a melledre nem, de a seggedre még így is tökéletes kilátás nyílik - most már meg sem próbált nem röhögni, én pedig csak egy fújtatás kíséretében (Jézusom, mi vagyok én, macska?)  kivonultam a szobából. Lementem a konyhába, hogy egy pohár narancslé keretében szenteljem minden figyelmemet a televíziónak, amikor halk csipogásra lettem figyelmes. Pár perc után (lassú a felfogóképességem, de ezt már ti is észrevehettétek) rájöttem, hogy ez a hang a telefonomból jön, méghozzá egy SMS miatt. Gratula, Sherlock! Előkaptam a zsebemből, majd megnéztem.

         

Josh♥: Este nyolcra legyél kész szivi, vacsorázni megyünk, az ajtó előtt várlak;)

Hatalmasat dobbant a szívem, majd gyorsan visszaírtam neki.

                     Emma: Oké, várlak♥

     Ráeszmélve, hogy hat órát mutatott az óra, felsiettem a szobába, ahol Luke az ágyamon fekve egyik könyvemet olvasta. Már nem volt testén a melltartóm.
- Chh, hogy ez micsoda hülyeség
- Neked minden hülyeség, amitől okosabb leszel - gúnyolódtam, erre pedig "csak" egy szemforgatást és egy bemutatást kaptam. Nem törődve vele, lekaptam magamról bő pólómat, ami az ágyon, pontosabban Luke feje mellett landolt, s így már csak egy francia bugyi volt rajtam, amikor megindultam a fürdőszoba felé. Hirtelen megálltam, mert egy forró lehelet csiklandozta a nyakam, amitől libabőrös lettem.

      - Emma, megtennéd, hogy legközelebb nem előttem öltözöl? Megköszönném... - jött közelebb.
- Miért, most már zavar? - incselkedtem mosolyogva.
- Tekintve, hogy "most már" egy tizenkilenc éves hormonokkal teli srác vagyok, igen, eléggé zavar - suttogta, úgy, hogy a szája beszéd közben a fülemet súrolta - Szóval ha nem akarod a falnak szorítva találni magad, ezt előttem ne csináld, mert elvesztem a fejem. Eléggé be indul a fantáziám - mormolta.

     - Testvérek vagyunk - a hangom halk volt, mert féltem, hogy beszéd közben megremeg. Tudtam, hogy ez nem igaz, de furdalt a kíváncsiság, hogy mi lesz a válasza.
- Ezt azért így nem mondanám - lépett még egyet felém, hátulról hozzám préselve magát, derekamat átkarolva. Akaratlanul is nyeltem egy nagyot, amit gondolom még a szomszéd szobában is hallottak, ergo Luke is, akiről még háttal állva is megmondanám, hogy a mosolyát próbálja elrejteni.  Közelebb hajolt, majd egy gyors puszit nyomott a fülem tövére, aminek hatására elpirultam, de szerencsémre még időben kivonult a szobából.  Megráztam a fejem, majd elindultam készülődni.

       Beálltam a zuhany alá, és gondolkoztam. Hogy min? Inkább kin. És ezzel szerintem mindent el is mondtam. Vajon miért mondta, hogy ha még egyszer előtte öltözök, akkor a falnak szorítva találom magam? Oké, hogy hormontúltengésben szenved - ami látszik is rajta -, de elvileg testvérek vagyunk, vagy mi, ráadásul ott van neki Aleisha.
      Nem tudom, hogy értette pontosan? Perverz, és ha egy ellenkezőneműt lát, rögtön beindul a fantáziája? Vagy ez az egész rám irányul? Szerintem inkább az előbbi. De azért még sem kellene ezt gondolnia, a "húgát" látván. Jó, nem vagyok az, meg eleve nem is viselkedtünk testvérként tíz éves korom óta (sőt előtte se viselkedtünk úgy), sokkal inkább egy hülyeként gondoltam rá, akivel együtt élek, mint bátyámként. Vagyis, oké, hogy megvédelmezett, de a mi kapcsolatunk soha nem volt igazán testvéres. Civakodtunk, állandóan tőlünk zengett a ház, és bizton állíthatom, hogy ő egy jó nagy marha. Sokszor elképzeltem, milyen jó is lenne ha elköltözne, és végre nyugtom lenne tőle, mert eszméletlenül fel tudott húzni, persze én sem tétlenkedtem, így eléggé megkeserítettük egymás hétköznapjait. 

      Szóval ja. Nem kéne ilyeneken filóznunk, még ha nem is vagyunk testvérek, életünket azért csak egymás mellett éltük le, azért ez abszurd. Jó persze, igazából csak én gondolok ilyeneket róla, mert ő csak egy, khm, elég jó nemi életet élő, perverz fiú, szóval relatíve mindenkit megnéz, és ha jót lát, beindul a fantáziája, szóval, ez nem rám irányul. Luke elég nagy nőcsábász, sok mindenki megvolt már neki; nemegyszer hallottam fura hangokat a szobájából, s szintén nem egyszer láttam reggel távozni tőle más és más ismeretlen lányokat. Tény hogy szereti a dús keblekkel, jó formákkal - nem plasztikkal! - megáldott lányokat. De azért ennyire mégse legyen már kanos. Főleg ne a húgára. Kétségtelenül agyára ment a bezártsággal járó pakolás. És nekem is.

  Igazából, szerintem most mindenki hülyének fog nézni, de én egy picit örülnék neki, ha Luke-kal közelebb kerülnénk egymáshoz. Nem szerelemre gondolok. Ó nem. Sokkal inkább másra. Szenvedélyre, kalandra. Kíváncsi lennék. Luke marha helyes, és khm...

     Ne mááár, miket beszélek? Ott van nekem Josh. Belé szerelmes vagyok (Uhm, miért van olyan érzésem, hogy ezt csak magamnak akarom bemesélni?). Luke-hoz csak vonzódom. Testileg. Szóval, nem. Megbolondultam.

      Míg ezen méláztam, kész lettem, a kezeim önkéntelenül cselekedtek, és mosták meg  hajam. Kiszálltam a zuhanyzóból, megtöröltem a hajamat, majd hagytam, hogy hullámosan omoljon le, és  száradjon meg a vállamon. Felvettem azt a melltartót, ami nemrég Luke-on volt, hozzá egy francia bugyit, majd kisétáltam a szobába, és kiválasztottam egy fekete, csipkés ruhát, s felkaptam magamra. Visszamentem a fürdőbe, a hajamat ideiglenesen felkötöttem, fogat mostam, majd elkezdtem sminkelni. Nem vittem túlzásba. Egy kis korrektor (szerencsére mostanában nem rügyezik úgy az arcom), egy kis pirosító, cicás tusvonal, és vörös rúzs, mert elvileg étterembe megyünk. Miután ezzel kész voltam, kiengedtem a hajam, befújtam magam egy kis parfümmel, majd ránéztem az órára, ami háromnegyed nyolcat mutatott. Jól elszaladt az idő.

     Lesiettem a lépcsőn (szerencsémre nem botlottam el), és mivel még volt egy kis időm, a konyhához mentem, töltöttem magamnak egy pohár vizet, majd leültem a nappaliba, bekapcsoltam a tévét, ahol pont a kedvenc sorozatom, a Simpsonék ment. Annyira beleéltem magam a sorozatba (miközben majd' megfulladtam), hogy már csak azt vettem észre, valaki megcsípi a derekamat. Úgy megijedtem, hogy a pohárban levő maradék víz a ruhámra ömlött, ezzel teljesen eláztatva azt.

    - Te vadbarom! - förmedtem a mögöttem röhögő Luke-ra. A haja még így este is be volt lőve, gyanítom megy valahova. A poharat, és a haját kezdtem fixálni, kettő között járatva tekintetemet. Pár másodperc alatt eldöntöttem. Luke még mindig röhögött, én pedig odamentem a csaphoz, megnyitottam, tele töltöttem vízzel a poharamat, majd szép komótosan odasétáltam Luke-hoz, és egyszerűen a fejére öntöttem azt. Luke hirtelen dermedt meg. A fejéhez kapott, majd lekókadó haját kezdte tapizni, egyre inkább kétségbeesve. Én csak győzelemittasan mosolyogtam. Rám nézett, látszólag nem akarta elhinni, hogy képes voltam leönteni, míg én nevetésemet próbáltam visszafojtani, nem túl nagy sikerrel.

      - Te hárpia! - hőbörgött.
- Te kezdted - nyújtottam rá a nyelvem.
- Ha nem húzod vissza megfogom - jött közelebb.
- Azt próbáld meg - incselkedtem, majd látva, hogy közelít, inkább elszaladtam. Luke utánam jött, lefogott, felrakott a vállára, majd felcipelt az emeletre. Bevitt a fürdőbe, és a zuhanyrózsához nyúlt.
- Most megfürdetlek - kúszott egy vigyor az arcára, mire én lefagytam.
- Nehogy megcsináld te marha, így is eláztattál, ráadásul mindjárt jönnek értem.
- Az a bájgúnár? - fintorgott.
- Josh nem bájgúnár! Úgyhogy legyél szíves ne locsolj le, így is eléggé vizes vagyok.
- Ha engem kérdezel, szerintem Joshnak tetszeni fog a látvány, hát még ha kapsz egy kicsit - vigyorgott, én pedig hátulról fejbe csaptam, majd lelépkedtem az előszobába.

      Hét óra ötvenöt volt, de mivel nagyon meleg, a ruhám hamar száradt. Csengettek. Gyorsan felkaptam a kis táskám, amibe előzőleg belekészített pénz, telefon és zsepi volt, és felvettem a cipőm. Mosolyogva nyitottam ajtót Joshnak, aki az ajtófélfát támasztotta. Fekete haja szemébe lógott, barna szemében megcsillant a hold fénye. Még világos volt (már amennyire), az utcai lámpák fénye mégis jól tükröződött íriszeiben. Izomzatát egy fekete ing fedte,  lábán egy szintén fekete csőnadrág feszült. Szögletes, éles, határozott, kemény arcvonásain lágy mosoly kapott helyet.

     - Szia szivi - adott egy puszit számra, majd megfogta nagy kezével sajátomat, és maga után húzott autójához.
- Luke, majd valamikor jövök - kiabáltam még hátra, de csak egy ajtócsapódás volt a válasz, mire megforgattam a szemem. Beültem a kocsiba, Josh pedig elindította. Utunk hangtalanul telt, azon kívül, hogy megkérdeztem hova megyünk, erre pedig egy titokzatos mosolyt kaptam.
- Majd meglátod - még további tíz percet ültem az autóban, mikor a város szélére érve megláttam egy hangulatosan kivilágított helyet, terasszal. Igazi retro hely volt, retro számokkal, ami bevallom, nagyon tetszett, és örültem, amiért Josh idehozott, mert neki nem igazán ez a stílusa. Inkább megy diszkóba, mint ilyen helyekre. Kiszálltam a kocsiból, és magammal hoztam volna táskámat is, de Josh megállított.
- Arra úgy sem lesz szükség - fogta meg, majd hátradobta az ülésekre.
- Mi lesz a telefonommal?
- Nem szeretném, hogy zavarjanak - villantott egy csábos mosolyt, melytől rögtön elaléltam, majd hagytam, hogy tovább vezessen.

       A teraszon foglaltunk helyet, pár perc múlva pedig odajött egy pincérnő. Elég fiatal volt, platinaszőke, óriási, kirakott dudákkal, nagy fenékkel, szép, de egy kiló vakolattal rendelkező arccal. Josh nem hagyta figyelmen kívül.

   - Üdvözöljük a Holdvilág Étteremben, ma este én leszek a felszolgálójuk - rakott le elénk két menüt - Hozhatok esetleg valami italt? - kérdezte csakis Josh felé fordulva, megvillantva fogait egy lenyűgöző mosollyal, erre pedig csak megforgattam a szemem. Hogy nem sül le a bőr a képéről. Vagy a vakolat.

- Khm - krákogtam - Én egy mojito-t kérnék.
- És ön, uram? - nyávogta.
- Ennyi lesz, egyelőre, köszönjük - nézett rá Josh egy félmosollyal, én pedig alig bírtam megállni, hogy az asztal alatt bele ne rúgjak lábába.
A "pincérnő" elsietett, mi pedig elkezdtünk beszélgetni, leginkább filmekről.

   Pár perc múlva a lány hozta az italomat, majd pont úgy rakta le az asztalra, hogy Joshnak tökéletes rálátása legyen fenekére, aki nem mulasztotta el rajta legeltetni szemét. Hideg itallal hűtöttem le magam, majd mintha mi sem történt volna, mosolyogtam.
- Választottak valamit, esetleg? - rebegtette szempilláit.
- Mit ajánl? - kérdezte Josh.
- Uhm, ajánlanám a steak-et véresen, nagyon finom - hajolt le Josh-sal szemben, rábökve a menüjére. Joshnak tökéletes rálátása nyílt a mélyen dekoltált mellére, így teljes extázisban felelt.
- Akkor azt kérném - nyögte.
- Khm, én roston sült csirkemellet kérnék - szemem fenyegető volt.
- Azonnal hozom - hangja kifejezéstelen, szeme lenézően pásztázott végig.

  Nem szólva semmit az előbb történtekre, próbáltam újra beszélgetésbe elegyedni. A főételeket kihozták, megettük, beszélgettünk, majd desszertet is kértünk. Josh tökéletesen elflörtölgetett a pincérnővel, le se szarva engem, így az esti hangulatom eléggé nyomott volt. Épp kihozták a desszerteket, amikor Josh telefonja csipogott.

SMS-e érkezett. Oldalra sandítva éppen eltudtam olvasni az üzenetet.
               
                           Nikki ♥: A házunknál várlak, ma este senki nincs itthon, ilyen ritkán van.
                                           Siess! Puszi: Nikki :* <3

       Vártam Josh reakcióját. Itt hagy, vagy fontosabb vagyok neki? És ha itt hagy, mit mond?
- Uhm, bocsi szívem, de a testvérem hamarabb utazik, ki kell vinnem a reptérre, anyumék nincsenek itthon, én pedig szeretnék elbúcsúzni tőle, úgyhogy azonnal indulnom kell - nézett rám búsan. Lefagytam. Hogy lehet ekkora szemét? Ekkorát hazudni... A testvére gépe csak holnap reggel utazik Kaliforniába. Na most egy életre leírta magát előttem. Bólintottam egyet. Nem tudtam megszólalni. Josh hívta a pincérnőt, lévén fizetni szeretne. Kihozta a számlát, majd odaadta a pénzt a borravalóval együtt.

    - Te még maradj itt, sajnos nincs időm elvinni téged hozzátok, remélem megérted, sietnem kell - sóhajtott, majd meg sem várva válaszomat felállt a székből, és az autójához lépkedett. Néztem, ahogy elhajt. Nem voltam mérges. Inkább csalódott. Átvágott. És elhitte, hogy én ilyen hülye vagyok, hogy beveszem.... Nem volt kedvem megenni a desszertet, felálltam, majd elindultam volna taxit fogni. Volna.  A táskám Josh kocsijában maradt! Se taxit nem tudok hívni, a busz tíz órakor már nem jár, basszus, gyalogolhatok egy órát!

        Már az út felénél jártam (időközben levettem magamról a magassarkúmat, így mezítláb sétáltam), amikor egy hangos dörrenés rázta meg a várost. Megugrottam ijedtemben. Rossz előjel. És igazam volt. Pár perc múlva óriási esőcseppek terítették be fedetlen vállam, majd, teljesen eláztattak, elkezdtem futni, de mivel így is szarrá áztam, inkább lassítottam. Bő negyed óra múlva láttam meg kapunkat, és egy kicsit nagyobb tempóra véve siettem be a házba, majd ahogy beértem, hátamat nekidöntve az ajtónak csúsztam le a földre, térdeimet felhúzva. Lehunytam a szemem, és gondolkodtam.

     Felálltam, majd odasétáltam a kanapéhoz. Szemeim egy sötét sziluettet vettek ki a kanapén fekve, és hamarost rájöttem, hogy Luke az. Gondolkodás nélkül odaléptem hozzá.
- Booo ! - sikítottam fülébe, erre megugrott, és leesett az ágyról.
- Aúú - dörzsölte e fejét - Jézus, úgy nézel ki mint egy ázott macska - erre csak bemutattam neki, majd ledőltem az imént felszabadult ágynak szolgáló helyre, nem törődve vizes ruháimmal. Pár perc múlva egy nehéz testet éreztem magam fölött, majd gondolkodás nélkül löktem le magamról. Ismét.

      Felálltam a kanapéról, nem is törődve Luke hőbörgésével, felsiettem a fürdőbe, majd beálltam a jó meleg zuhany alá. Miután letakarítottam magamról a sminket, fogat mostam, felkötöttem a hajam, felvettem egy bő pólót, és befeküdtem az ágyamba, laptoppal együtt. Írtam Alanah-nak, a legjobb barátnőmnek, aki holnap jön haza Görögországi nyaralásából. Rögtön visszaírt, majd felmentünk Skype-ra, és elindítottuk a videóbeszélgetést. Elmondtam mindent Josh-ról és Nikkiről, Ala elszörnyedve hallgatott végig.

       - Szerintem Em, nyomozzunk - vetette fel csillogó szemmel. Nem is tűnt rossz ötletnek.
- Benne vagyok, Watson!
- Hajrá, Sherlock! 

A következő rész tartalmából:

,, - Ez most komoly, hogy beszökünk egy olyan buliba, amibe meg se hívtak? - vontam fel szemöldököm.
- Halálosan komoly, Sherlock - suttogta, és maga után húzott. Ha ő valamit fejébe vesz, kétségtelen, mindent megtesz érte..."

#HappyBirthday Luke Hemmings♥

Boldog 19. születésnapot az egyetlen Luke Hemmingsnek, aki ugyan Ausztrál idő szerint már tegnap 19 éves lett. Tudom, hogy úgy sem látja, mindenesetre boldog szülinapot neki!♥

Egy 5SOSfam ♥

U.I.: A következő rész nagy valószínűséggel hétfőn érkezik, de ez még nem biztos:)

xxx LittlePenguin

3. fejezet

Sziasztok!

Huh, hát ezt is megértétek. Nem igazán szokásom beszélni a részek előtt, de ez most magáért kiállt.

Először is, nagyon de nagyon szeretném megköszönni a kilenc feliratkozót, az előző részhez kapott három kommentet, és a sok visszajelzést, a Wattpadosokkal együtt már több mint 20-an (!!!) vagyunk! El sem tudjátok képzelni, mennyire jól esik, főleg úgy, hogy nem tudom, hogy érdemes-e folytatnom a történetet, mert valljuk be, ne igazán hétköznapi.

Valamint annyit szerettem volna még, hogy ezt a fejezetet másként terveztem, ami alapjában hosszabb lett volna, mint a részek szoktak lenni, mert eredetileg elmélázós volt, de mivel eszembe jutott egy ötlet, az még rá tett, így vagy négyszerese lenne az eredetinek, tehát kb. 1500 szó helyett 6000, ami nem kis dolog, ezért úgy gondoltam, hogy a mélázást át teszem a következő fejezetre, így ez inkább az érzelmek, meg egy picit a magánügyek "része" lett.
Nem is fecsegek tovább, már ha valaki egyáltalán olvassa amit én ide előre firkantok, jó olvasást!:)

U.I.: Ha tetszett a rész, pipáljatok, és kérlek titeket, hogy kommenteljetek, mert számít a véleményetek, hogy folytassam, vagy hanyagoljam, valamint iratkozzatok fel!

xxx LittlePenguin

     Mikor kinyitottam a szemem, csak annyit érzékeltem az engem körülvevő világból, hogy valaki van körülöttem. Na, ez így eléggé meglepett hirtelenjében, mert nem nagyon emlékeztem, hogy valakivel is töltöttem volna az éjszakát. Pedig így volt. Valaki szorosan a mellkasára font, állát pedig a hajmba süllyesztette. Ezzel azt az érzést kaptam, hogy az illető ébren van. Pedig nem volt így. Óvatosan felnéztem az engem "védelmező" alvótársamra, aki Luke volt.

      Gondolkoztam egy kicsit, aztán eszembe jutott, hogy éjjel ki-tudja hány órakor, is hasonlóképp ébredtem, Luke mellkasán. Eszembe ötlött, hogy tegnap éjjel filmet néztünk, majd valószínűleg elaludtunk. Elég nehézkesen emlékeztem vissza. De reggel az ágyból kipattanva melyik hülye emlékszik rögtön, hogy mit csinált tegnap éjjel?
     Ezen mélázva (marha érdekes téma volt) úgy ügyeskedtem, hogy Luke ne ébredjen fel, ahogy elveszem a telefonom. Nagy nehezen sikerült bekapcsolnom, majd vártam egy picit, és egy random gombot megnyomva, megnéztem mennyi az idő. Basszus, jól elaludtunk . Egy óra harminckét percet mutatott a telefon képernyőjén levő óra. Elég álmoskásan néztem még a képernyőt, amikor a kezemben hirtelen, full hangerőn megszólalt az American Idiot cimű Green Day-es szám. Hirtelen nem is kapcsoltam (álmos voltam még, na), csak bámultam a képernyőt, de eszembe nem jutott volna felvenni. Gratulálok, Em, reggel teljesítesz a legjobban!
     Ez önmagában nem is lett volna baj, csakhogy az eddig mellettem békésen alvó egyed felébredt, majd megfogta a telefonomat, és úgy ahogy volt, kiverte a kezemből. Na, ha eddig nem lepődtem meg, most aztán végképp. Én még mindig a kezemet bámultam, ami ahogy fogtam, a telefon formáját vette fel. Alvótársam meg rátett egy lapáttal döbbentségemre, mert mellettem szitkozódott. Nem is volt csoda, hiszen miután kiverte a kezemből becses, és egyetlen szerelmemet, a telefonomat, akkora lendülettel fordult meg, hogy ő bizony alszik tovább, hogy egy hatalmas puffanással esett a földre.

     Miután felocsúdtam, első reakcióm egy eget rengetően röhejes röhögés volt, részemről, ami annyit takart, hogy míg én röhögtem, a karma ezt megbosszulta, és már fulladoztam.  Retardált fóka röhögésből átmentem levegőért kapkodó idegbajossá, míg Luke a tarkóját fogva tovább ócsárolta a fentieket. Szebb reggelem nem is lehetett volna. Sikeresen abba hagytam az önmagam ellen szánt gyilkolási kísérletet, és lekászálódtam az ágyról, majdnem követve a szöszi útját, le a földre. De. Megúsztam!

      Akárhogy is néztem ki, nemigazán törődtem vele, csak gyorsan siettem le a konyhába - sikeresen megbotolva a lépcsőn - , ennivaló után kutatva. Nem találtam semmit, csak anya cetlijét a hűtőre ragasztva.

Emma és Luke!
Csináljatok magatoknak pirítóst, Ben az egyik osztálytársánál tölti a napot,
apád és én pedig elmentünk dolgozni, délután jövünk! Puszil titeket: Anya és Apa
U.I.: Ne forgassátok fel a házat!

       Kár, pedig pont az volt a tervem. Ráérősen odacaplattam a pirítóhoz, kivettem a zacskóból két kenyér szeletet, majd betettem a kütyübe. Míg megvártam, hogy halálra ijesszen, csináltam magamnak kakaót. Tudom tudom, mások általában kávéval kezdik a reggelt, és kakaót inni nem túl felnőttes, de nekem ez a reggeli ébresztőm. Mire megcsináltam, a pirítóból kiugrott a kenyér - a frászt hozva rám - , rátettem a tányéromra, megvajaztam, majd szép komótosan enni kezdtem. Már a másodiknál tartottam, amikor Luke hajlandó volt levánszorogni, immár teljesen felöltözve, belőtt hajjal.

     - Em, csinálj nekem is - én csak meglepődötten néztem rá. Semmi 'légy szíves', vagy semmi 'kérlek'. Értitek. Már csak azért sem.
- Neked is két karod van - néztem bicepszére, majd oldalra döntöttem a fejem - Bár,  ahogy elnézem, talán nincs igazam - kötözködtem, utalva izmaira, amik igazából voltak, de bevallom, jólesett. Gúnyos vigyor ült az arcomon. Fölényben éreztem magam. De már nem sokáig.
- Te meg kipakolhatnád egy kicsit a melleidet, hogy Josh ne másét nézze, történetesen Nikki-ét, nyálát csorgatva. Bár, lehet neked sincs mit megmutatni - vágta hozzám, és a gunyoros vigyor másodpercenként fagyott le az arcomról.

      Nem az bántott, hogy visszavágott. Ó nem. Hanem, hogy tudtam, igaza van. És én tudom, hogy ő tudta, hogy tudom, Josh előszeretettel kacsintgat más felé, leginkább Nikki javára. Annak ellenére, hogy másfél éve hivatalosan is járok a suli egyik legmenőbb fejével, a focicsapat kapitányával.  
    Egyszer-kétszer voltunk úgy együtt, akkor is másfél év után, de mivel nem vagyok ribanc, nem mutogatom neki állandóan kis minibe a seggem, se a derekamig leérő dekoltázsommal a mellem, és nem teszek meg neki mindent, amiért a barátnője vagyok. Mindig is imádtam Josh-t, szinte már rajongtam érte, így nemigazán tudtam elképzelni, hogy máshová lógatja a pecabotot, annak ellenére, hogy sokszor láttam stírölni a suli ribancait, és még az sem zavarta, hogy én ott vagyok. Betudtam annak, hogy ő egy tizenkilenc éves, hormonokkal teli srác, úgyhogy nem zavartattam magam. Főleg, hogy rátett imádattal teli csodálatom, felé.  De azért legbelül mindig is nagyon fájt. Luke, meg a többiek nem mondták mit gondolnak, persze tudtam, hogy nem igazán kedvelik őt. Mégse mondta soha senki, hogy engem esetleg csalna, vagy inkább mást kíván helyettem ágyasának, vagy nem kellek neki.
     
    Ezért lepődtem meg most annyira. De nem hibáztathatom Luke-ot, ő csak kimondta, amit mindig is gondolt, hogy egy olyan srácnak, mint Josh, egy ilyen senki, mint én, aki nem hajlandó vele mindig ágyba bújni, aki nem megy el minden buliba, hogy részegre igya magát, aztán a házigazda ágyában kössön ki a fiúval, egy ilyen csúnya, és semmirekellő lány nem kell neki. Sem senkinek. Kibaszottul fájt. Keserű mosollyal az arcomon, ettem tovább, síri csöndben.

     Nem mertem Luke-ra nézni, féltem, hogy meglátja a könnyeket a szememben. Egy kósza pillantást azért vetettem felé. Luke még mindig ugyanott állt, telefonjával a kezében, és bűntudattal teli arccal bámult. Mint előbb említettem, nem hibáztathatom Luke-ot. Akkor még is úgy éreztem, ezt kell tennem, ő a hibás, ő a tapintatlan. Hirtelen nem bírtam tovább. Nem, nem kezdtem el zokogni. Annál inkább üvölteni.

       - A francba már, ne játszd itt nekem a bűnbánó kiskutyát! Tudom, hogy még annak ellenére is, hogy látod, hogyan érintett, ugyanúgy gondolod! Nem kell így a sajnálatod! Nem kell egy híres rocksztár, egy lányokat szédítő sajnálata! Hallod? Ne sajnáld, amiért ki mondtad, amit gondolsz, ha nem is szó szerint, de utaltál rá! Hiszen még mindig ugyanúgy gondolod, nem igaz? Hogy Joshnak miért is kellene egy olyan lány, akivel nem szórakozhat, miközben ott van mellette sok csinos kis pipi, akik bármikor megteszik neki amit kér! Akik bármikor szívesen kipakolják neki a hatalmas plasztikáztatott mellüket! Ráadásul nekem nincs semmim, igaz? Akkor meg? Csak azért kellettem Joshnak, mert nehezen voltam kapható, nem? Mert a legmenőbb fiú nem kapta meg rögtön amit akart, igaz? De ő szereti a trófeákat, nem de bár? Én pedig elhittem, hogy egy olyan fiúnak kellhetek, mert szerelmes belém! De rávilágítottál arra, hogy nem, mert én egy senki vagyok! - üvöltöttem neki, minden egyes szót egy-egy ütéssel megtoldva. Hihetetlen dühös voltam, magamra, rá, Josh-ra, Nikki-re - Ó, micsoda kis naív én - nevettem már gúnyosan, miközben még mindig fortyogtam a dühtől -És még most is ugyanúgy gondolod! Nem kell a retkes sajnálatod! Menj el - kiabáltam, de az utolsó két mondatot már csak erőteljesen suttogtam, az ajtóra mutatva - Nem hallottad? Tűnés, látni sem akarlak! - kezdtem újra begurulni, így tovább ütlegelve toltam az ajtó felé.
- Em, én nem...
- Fogd be, vagy esküszöm le is keverek neked egyet! Nem kell a sajnálatod, mert még most is ugyanúgy gondolod! Menj Aleisha-hoz, szórakozz vele, fektesd meg, vagy bánom is én, de tűnj el! - vágtam hozzá, könnyeimmel küszködve. Luke nem ellenkezett tovább, kiment, és én megvártam, míg becsapódott apu kocsijának az ajtaja (Luke apja céges kocsival jár - a szerk.), és akkor, mint egy kipukkadásra váró lufi, addig tartottam magam, de aztán el hirtelen kezdtem sírni.  Csak úgy patakzottak a könnyeim.

***

    Az időérzékem elveszett, délután nem tudom hány óra lehetett, de én csak feküdtem a plafont bámulva. Ugyan Josh nem csalt meg (bár ki tudja), még is majdnem úgy fájt, hiszen tudom, mindig is tudtam, hogy Nikki utál engem, és Josht is próbálta elvenni tőlem, Josh pedig nagyon úgy tűnik, kezdi beadni a derekát. Hacsak már be nem adta. Nikki nagyon elszánt, ha valakit gyűlöl. Hogy miért is voltam az "ellensége"? Nos mert míg ő erőlködött, én spontán voltam menő.

     Na, nem nagyképűsködésből, de így volt, alapjában a menők közé tartoztam, talán Luke miatt, talán a stílusom miatt. Magabiztos voltam, imádtam a rockot, és ezt nem is féltem kimutatni. Ha meg kellett védeni valakit, előszeretettel szóltam vissza a cikizőnek. Valljuk be, a legtöbb fiú álma.

     Így hát nem csoda, hogy hamar legfőbb ellensége lettem, tehát minden áron megpróbál ott ártani nekem, ahol csak teheti, és ahol marhára fáj. Jelen esetben, Joshnál. Ezen gondolkoztam, amikor ajtócsapódást hallottam. Azt hittem, Luke jött vissza, de nem, mert anya érkezett haza. Próbáltam eltüntetni sírásom nyomait, mielőtt lemegyek, vagy ő jön fel, de nem jártam túl sok sikerrel.

     Mindenesetre, amikor le lépkedtem a lépcsőn, és köszöntöttem, hál' Istennek nem vette észre, hogy délután jobb dolgom sem volt, mint itatni az egereket. Beszélgettünk egy keveset, megkérdezte, hogy telt a napom, természetesen azt mondtam, hogy jól. A következő pillanatban kérdezte meg, hogy hol van Luke, aki pont akkor toppant be. Rám nézett, és látszott rajta, hogy sajnálja, amiért ilyen tapintatlan volt. Míg egyedül voltam, volt időm átgondolni, és már nem haragudtam rá. Luke csak rávilágított, hogy néha mennyire nem látok a szerelemtől, így nem volt okom haragtartónak lenni. Tulajdonképp hálás vagyok, mert így majd, ha Josh valami olyat csinál, nem fogom azt hinni, hogy csak beképzelem magamnak.

      Luke továbbra is reménykedve pillantott rám, mire én biccentettem, hogy minden oké, majd fejemmel óvatosan anya felé böktem, hogy ne mondja el neki a kis csete-patét, mert tuti kioktatna minket. Engem azért, hogy ne legyek hülye, Luke-ot meg azért, hogy ne legyen annyira tapintatlan.
Elkezdtünk beszélgetni, és egyre inkább kezdtem elfelejteni a reggel történteket, így feloldódtam.

  - Na, most, hogy kibeszéltük magunkat, Emma, légy szíves menj fel, és rakd rendbe a szobád - hessegetett anyu, én pedig csak egy grimaszt vágva tápászkodtam fel a kanapéról. Luke nem kímélt, kiröhögött, mert míg én sínylődök (eszméleten kupis a szobám), ő kedvére tehet bármit.

    Anya, látva Luke reakcióját, mivel oly' igazságos, rászólt, hogy ha már semmi dolga, segítsen nekem. Én csak egy gonosz "ezt most megszívtad" vigyor keretében ráöltöttem a nyelvem. Felfutottam az emeletre, látva hogy támadni készül, de csak a szobámig úsztam meg, mert ahogy beértem Luke nekem rontott, és irdatlan módon kezdett el csikizni. Én fuldokolva a nevetéstől, próbáltam hátrálni, de csak az ágyamig jutottam, mert ott hátra estem, Luke pedig rám borult.

     Ahogy estem, úgy rántottam magammal Luke-ot, aki így fölém került. Hirtelen azt se tudtam mi van, csak annyit, hogy vibrált közöttünk a levegő. Most mondanám azt, hogy még lélegezni is elfelejtettem, de egy, ez nem volt igaz, kettő, nem vagyok szerelmes, hogy ez történjen, három, ez így egy kicsit nyálas. Igazából sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mit érzek Luke iránt, az elmúlt napokat elnézve.
    Egyben biztos voltam; tuti nem vagyok szerelmes belé. Sokkal inkább gondoltam úgy, hogy vonzódom hozzá, kémiailag. Vonzott a tökéletesen beállított szöszi haja, a vibráló kék szeme, és a kis fekete ajak piercing-je, ami észveszejtően szexivé tette. Vonzódtam hozzá. Ami nem volt túl jó.

   Egyik szeméről másikra kapva a tekintetemet méregettem, és próbáltam kitalálni, vajon mi játszódik le benne. Nem nagyon tudtam ki venni a szeméből semmit, mert annak ellenére, hogy ez a lélek tükre, pofátlanul nem akart nekem semmi jelet mutatni, amivel könnyebben kiigazodom rajta. Az a fél perc, amíg rajtam feküdt, hihetetlenül hosszúnak tűnt, aztán, próbálva elviccelni a helyzetet, lelöktem magamról, igyekezve nem a szájára összpontosítani, ami valljuk be, eléggé elvonta a figyelmemet.

    - Komolyan, Em? Ma már másodjára is? Ne már! - hőbörgött, miután sikeresen leeszkábáltam magamról, így puffanva ért földet. A válaszom egy hangos röhögés volt, de mivel sem ő, sem én nem akart ugyanúgy kikötni, mint az előbb, hál' Istennek nem kezdett el csikizni.

     Aztán jött a neheze, mert pakolnunk kellett. Felosztottam a terepet két részre, s míg ő az egyiken, én a másikon pakolásztam. Pakolgattunk (Luke sem tétlenkedett), vagy egy órát, de csak nem akart kész lenni a szobám. Aztán benézve egy kis fiókba, régebbi újságokat találtam, amiket vagy rólam, vagy Luke-ról, esetleg mindkettőnkről közölt le a média. Éppen olvasgatni kezdtem volna, amikor Luke önelégült arcával, azon belül perverz vigyorával találtam szembe magam.

     - Hmm, kíváncsi vagyok, ki volt a szerencsés, aki lehúzhatta rólad - vonta
fel az egyik szemöldökét kaján vigyorral arcán, két ujja között fogva fekete tangámat.
- Fogd be, és segíts pakolni- rivalltam rá, majd kikaptam a kezéből a csipkés darabot,
és betettem a fehérneműs fiókomba. Luke továbbra is perverz vigyorral a fején pakolt tovább.

    Én visszamentem a kis szekrényhez, és beleástam magam az újságokba, nem törődve azzal, Luke éppen mit is csinál mögöttem... Pedig kellett volna...

A következő rész tartalmából:

,,- Hmm, tévedtem, amikor azt mondtam, nincs mit kipakolnod - nézett rám, hatalmas perverz vigyorral a fején..."

#Helena's Summer Tag

Sziasztok! Sajnos még nem résszel jelentkezem, ezúttal egy Summer Tag-ot hozok nektek, méghozzá Helena Z. B-től. Kezdjük:)

KÉRDÉSEK:

#Off FONTOS!

Sziasztok!

Még nem az új résszel jelentkezem, sokkal inkább egy fontos tudnivalóról a történettel kapcsolatban, amit jó lenne tudnotok (legalább is szerintem), mielőtt elolvassátok.

A fanfictiont nem AU-nak szántam, tehát nem alternatív univerzumnak, ahol Luke pl. egy maffia tagja (ezt jelenti az AU). Tehát ugyanúgy bandában játszik, ugyanúgy híres, mint Luke Hemmings. Ettől függetlenül lehetnek kisebb-nagyobb eltérések, mint pl. Luke-nak csak egy öccse van, Ben, és nincs Jack, stb. Ezekért felelősséget nem vállalok! Csak ezeknek tudatában olvasd a blogot, a blogban kreált személyek, szituációk nem feltétlen valósak, és a valóságban megtörtént események sem feltétlen szerepelnek a blogban! Köszi a megértéseteket!♥

A következő rész nemsokára érkezik:) 

Szép délutánt:

LitllePenguin

2. fejezet

          Reggel arra ébredtem, hogy valaki az ajtómban áll, és figyel. Ez a valaki pedig Luke volt.
- Mhhm - morogtam a párnámba - Mit akarsz hajnalok hajnalán? - kérdeztem még mindig a párnába fúrva az arcom.
- Tizenegy óra is elmúlt, anya pedig azt üzeni, hogy menj le reggelizni.
- Jó, akkor mond meg neki, hogy-
- Mi vagyok én, postagalamb? - láttam, ahogyan forgatja a szemét. Mondom, Hemmings szokás - Hurcold le a seggedet a szobából, és mond meg neki te - válaszul csak bemutattam neki, mire ismét megforgatta a szemét (csoda, hogy ki nem akadt), de a szája sarkában ott bujkált egy kis mosoly.

Ebből látszik, hogy visszatért. Ugyanolyan csipkelődős, és néha (sőőőt) öntelt, mint azelőtt. Bár, az önteltségéről még ezelőtt sem mondott le. Mindenesetre lesiettem a lépcsőn, ahol anya fogadott, miközben  palacsintás tálat tette le az asztalra. Yumm. Imádom a palacsintát. Leültem az asztalhoz, és elkezdtünk beszélgetni.

         - Figyelj Em... - kezdte Luke tömött szájjal, majd leintettem, hogy először nyelje le a falatot. A kulturálatlan. Tudtam, hogy még nem rágta meg teljesen, de egy nagy nyeléssel le tudta a szájában lévő ennivalót - Eljössz ma moziba? Most adják a Nagyfiúk 2-t - lelkesedett. Természetesen beleegyeztem, és csak reménykedni tudtam, hogy Aleisha nem jön.

- Jó, akkor kapj fel magadra valamit, egy óra és indulunk, még be szeretnék nézni a hangszerboltba, és a srácokkal délután próbálunk, szóval rajta, csipkedd magad! - hessegetett, mire én felvonszoltam magam a szobámba.  Elmentem a saját kis fürdőmbe, lefürödtem, fogat mostam, és mivel a hajamat már tegnap este megmostam, így azt csak hagytam szabadon, hullámosan. Természetesen nem maradhatott el a piros Bandana-m (fiúkkal élek, na), felkaptam gy Rolling Stones-os crop topot, egy magasított derekú, koptatott rövidnadrágot,  és derekamra kötöttem egy piros-fekete kockás inget.

      Miután mindennel kész voltam (bepakoltam egy hátizsákba a cuccaimat), felkaptam egy fehér Converset, és indultunk Apu kocsija felé. Luke-nak nincs kocsija, mert nem sokat vezet, lévén szinte mindig a fiúkkal megy, vagy turnézik, így nincs szüksége rá, de tud vezetni. Mindketten beszálltunk a fekete BMW-be, elindultunk, de az utunk hangtalanul telt. Csak egy pendrive volt bedugva a rádióba, ami váltakozva Green Day-es, Nirvanás, Ramones-os, és Guns N' Roses-os számokat játszott. Hamar ott voltunk a plázában, és siettünk is fel a moziba, mert mint mindig, most is megtaláltak minket  fotósok. Ehhez már annyira nem voltam hozzászokva, próbáltam mosolyogni, mert az nem a legjobb, ha úgy fotóznak le, miközben grimaszokat vág az ember. Egyre közelítettek az újságírók, kérdéseket felrakva.

     - Luke, hol van Aleisha?
- Miért a húgodat hoztad?
- Aleisha-val szakítottatok?
Egymást követték a találgató kérdések, és egyre jobban elleptek, Luke pedig elkapta a kezemet, és sietősen maga után húzott. 
- Gyere, mert megfojtanak minket - szólt hátra, majd felfutottunk a lépcsőn, és már ott voltunk a mozi előtt, ahova a paparazzik már nem tudnak feljönni, de Luke még mindig nem engedte el a kezemet. Maga után húzott, és vett magunknak két jegyet, majd a büféhez vonszolt, ahol két nagy popcornt és két nagy kólát kért. Közben még mindig ideges volt, és a piercingjét rágcsálta, amit akkor szokott amikor ideges. Alig tudtam róla le venni a szemem, mert marha helyes és szexi volt így. Jesszusom. Ezt én gondoltam? Oké, agyamra ment a sok fotós. Gyorsan megráztam a fejem, és levettem a szemem a szájáról, nehogy észre vegye és hülyének nézzen.

       Beültünk a filmre, de őszintén, nem nagyon figyeltem rá, sokkal inkább lefoglalt Luke nézése, és a rajta való gondolkodásom. Mosolyogtam, amikor láttam, hogy élvezi, és időnként felröhög. Marha cuki volt, amikor ledöbbenve nézte a vásznat,  amikor mosolygott, láttatva a gödröcskéit, meg amikor nevetett, és kivillantak a fogai. Na ne már, tényleg kezdek megőrülni, bár az tagadhatatlan, hogy Luke helyes, nem véletlen akar sok tizenéves rajongó össze jönni vele, és nem véletlen tervezgetik sokan a közös gyerekeik nevét. És szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen bátyám van, és ismerhetem, mert ugyan kötekedünk, de ő egy nagyon rendes srác. Örülök, hogy ő a bátyám. De sajnos nem több. Súgta a fejemben a kis hang. Majd idegeskedve próbáltam lecsapni. Mármint a kis énemet. Kész, vége, klinikailag bizonyítva is megőrültem...

         Teljesen belefeledkeztem, hogy mosolyogva bámulom, ezért Luke elkapta a tekintetem.
- Mi az? - nézett rám összehúzott szemöldökkel, kérdő tekintettel. Marha aranyos, amikor értetlenkedik.
- Semmi, csak édes, amikor így bele éled magad egy filmbe - vallottam be, pedig ilyet nem szoktam mondani neki. Nem rám vall.  Ne Ne Ne Ne Ne! Jesszus. Még szerencse, hogy sötét van a moziteremben. Luke is értetlenkedve nézett rám, de azt azért láttam, hogy elmosolyodik. Nem tett jót az egójának. Luke nem is figyelt egy pár percig a filmre, továbbra is idegesítő vigyor ült a fején. Én úgy tettem, mint aki a filmet bámulja, de a szemem sarkából láttam, hogy felém fordul, majd óvatos mosolyra húzza a száját. Éreztem, hogy közelebb hajol, de én tüntetően nem fordultam felé, majd megéreztem leheletét a fülemen. Kirázott a hideg.

       - Tudom, hogy cuki vagyok - nevetett halkan, végighúzva ujját az al-karomon,  mire én csak rácsaptam, hogy mégis hogyan lehet ekkora egoista.Na meg, hogy ne érezze meg libabőrösödött karom.

- Kuss - fojtottam el a nevetést, egyrészt, hogy ne pisszegjenek le, másrészt pedig, mert így nem nyomatékosítottam volna szavaimat, ellenkezőleg. Az előbbinek lőttek, mivel így is elég hangosak voltunk. Luke csak magában röhögött, és még hangosabban beleszürcsölt kólájába, amiből már alig volt (vagyis igazából semmi), így furcsa hangokat hallatva, amik elsősorban zavaróak, másodsorban pedig hangosak voltak, de Luke nem igazán zavartatta magát, hogy lepisszegik, vagy morgolódnak, kitartóan szürcsölte tovább. Én megelégelve a szúrós pillantásokat, odaadtam neki a kólámat, amiből még volt, és Luke győzelmes vigyorral vette el az enyémet. Amúgy tudom, hogy ezt akarta elérni vele, és azt is tudom, hogy tudja, hogy tudom, hogy tudja, hogy nem szeretem amikor neveletlenkedik,  ezért is tudom, hogy azért csinálta, hogy idegesítsen, és végül odaadjam neki a kólámat, és ő is tudta, hogy ezt én tudom, ezért sem leplezte diadalittas képét. Körül-belül három deciliter volt még a kólás poharamban, és még a film felénél is alig tartottunk, szóval nekem is kellett volna, de ő kitartóan szürcsölte tovább a kólámat, és úgy éreztem, mindjárt a végére ér.

       - Hé, elég már! Nekem is hagyj! - Luke elszakította száját a szívószáltól, ahogyan a tekintetét is a pohárról, majd felém fordult, és kinyújtotta a nyelvét. Mindegy mindegy alapon hangoskodva próbáltam tőle elvenni a kólámat, hiszen már úgy is lepisszegtek. Nem túl jó felfogás. Luke sem zavartatta magát, próbált csikizni, hogy visszaszerezze tőlem az italt, tudva, hogy nem vagyok éppen immúnis a csikizésre.
- E-elég, elég máár! - röhögtem akadozva, de továbbra sem hagyta abba.
- Odaadod? - kérdezte most már ő is nevetve. Azt hiszem, viccesebbek voltunk a filmnél.
- Azt várhatod - nyújtottam rá a nyelvem, majd tudva, hogy úgy is megszerzi, inkább közel hajoltam a szívószálhoz, és kiittam az utolsó cseppig.
- Hé! - hördült fel - Nekem nem is hagysz?
- Mondja ezt az, aki a sajátjának, és a másik üdítőjének a felét is megitta! - védekeztem.

        Luke belenyugodott, majd csendben, mégis mosolyra húzódó szájjal néztük tovább a filmet. Rég volt, hogy ilyen jól elvoltunk egymással. Mármint, hogy így csipkelődtünk, mert ez tartozik bele abba, hogy jól elvagyunk. Na ja. Mikor vége volt a filmnek, én kissé kómásan, és a röhögéstől könnyekkel teli szemekkel álltam fel az ülésből, majd megfogtam a maradék popcornomat, és Luke-kal a nyomomban kisiettem a teremből. Luke továbbra sem hagyta abba a szívatásomat, és én sem tétlenkedtem. Folyamatosan röhögtünk, nem törődve a fotósokkal, akik húsz perc híján két órát várakoztak ránk (vagyis igazából Luke-ra) a mozi előtt. Hm. Kitartóak. Mi nem törődtünk velük, tovább röhögtünk, de azért gyorsabbra vettük a tempót.

          Luke-kal sikeresen eljutottunk a hangszerboltig, ahol kicsit nyugisabb volt, mivel a tulajdonos nem engedte be az újságírókat, így csak kívülről fotóztak minket. Kíváncsi leszek, mit írnak rólunk, vagyis Luke-ról. Vettünk egy új erősítőt, majd kivágtattunk a boltból, aztán az épületből le a parkolóba, és a kocsiba szálltunk.

Elég hamar otthon voltunk, a banda pedig már anya muffinját majszolta, majd teli szájjal üdvözöltek minket.
          - Fiaftof! - próbálkozott Ash, mi pedig csak röhögtünk, mert miközben beszélt, majd' megfulladt.
- Neked is szia! - mosolyogtam még mindig, megölelve őket, aztán odasétáltam a konyhapulthoz, elvettem egy muffint, majd azt rágcsáltam. A fiúkkal lementünk a garázsba, én vittem magammal a muffinos tálat, Luke hozott egy üveg kólát (mintha ma már nem ivott volna eleget). Miután mindent beállítottak, elkezdték a próbát. Tudni kell, hogy imádom ahogy zenélnek, a hangjukat, a hangzásukat. Na, nem azért mondom, mert az egyikőjüknek a testvére vagyok. És a próbák is valami fantasztikusan telnek, egy csomót röhögünk.

Már a végére értünk, amikor Ash felvetette, hogy játsszák el nekem az új dalukat. Én érdeklődve figyeltem Luke arcát, mivel még nem említette, hogy új daluk van.
       - Uhm, most még nem, majd megmutatom Em-nek - közölte, így hát nem hallgattam meg. Hm, elég furcsa volt, hiszen Luke mindig elsőként értesít, ha új daluk van. A fiúk még ott voltak fél órát, aztán elmentek. Láttam Luke-ot felmenni a szobájába, így utána szóltam.
- Lukey, légy szíves játszd el nekem - kérleltem.
- Ne hívj Lukey-nak, mert tudod, hogy utálom, akárcsak a Lucas-t! - morgolódott, majd mintha meg se hallotta volna a kérésemet, indult a szobája felé tovább.
- Hé! - szóltam utána, de addigra ő már bent volt a szobában. Mit sem törődve a célzásával, hogy hagyjam békén, utána vágtattam.
         Tudom, hogy utál nekem csak úgy magában énekelni, és gitározni, nem tudom miért, de amikor kisebbek voltunk, akkor is feszülten énekelt mellettem, csak azért, mert szomorú voltam, vagy éppen nem tudtam elaludni, de soha nem szeretett nekem énekelni.  Amit nem tudtam hova tenni.
Mindenesetre benyitottam hozzá, majd az ágyára ugrottam, ahol ő úgy csinált, mintha már aludna. Haha, nyolc órakor, na ne röhögtessen.
- Tudom, hogy nem alszol - súgtam neki úgy, hogy ajkaim éppen súrolták a fülét. Éreztem, hogy kissé megremeg, és libabőrös lesz, de nem törődtem vele. Mivel nekem eddig háttal volt, most szembefordult velem, amit nem vártam, így vészesen közel volt hozzám. Semmi okom nem volt rá, de most engem rázott ki a hideg. Betudtam illatának, amit mindig imádtam.
        - Naaaa, elmondom anyának, hogy leszakítottad a zuhanyfüggönyt - néztem rá ördögien. Ő csak megforgatta kék szemeit, dühösen nézett rám, majd felült, felállt az ágyáról, a gitárjáért ment, és leült mellém, miközben én félig feküdtem.
- Mi a címe? - kérdeztem, mielőtt még eljátszotta volna.
- Amnesia - mondta, majd belekezdett. Valami fantasztikus volt, próbáltam nem kitátani a számat, nehogy bele repüljön egy légy. Mikor végére ért, mint addig, most sem nézett rám, csak felállt, letette a gitárját, majd mellém ült.
         - Wow, Luke, többet kellene nekem játszanod, gyönyörűen énekelsz, és ez a szám is hihetetlen - áradoztam, mire egy félmosoly kúszott az arcára.
- Hmm, tudom, hogy jó vagyok - próbálta elviccelni a helyzetet, de én láttam rajta, hogy egy kicsit zavarban volt, mindenesetre, jól esett neki amit mondtam. Mindig is imádtam kissé rekedtes hangját, és ez a szám nagyon jól állt neki, miközben énekelt, néha elmosolyodott, így megvillantva gödröcskéit. Nagyon helyes volt. Áááhh hőgutát kaptam.
- A kis egoista - motyogtam, mire csak meglökött, én meg nevetve rá csaptam a vállára. Ez így folytatódott, majd nem sokkal később már csak beszélgettünk, és minden második szavunk után kitört belőlünk a röhögés.
       - Komolyan? - nevettem fuldokolva, mert éppen azt ecsetelte, hogy az egyik TV-s szereplés során egy szűkebb gatya volt rajta, és feladatokat kellett csinálni. Luke az egyik feladat közben megcsúszott, majd ott lenyomott hirtelenjében egy spárgát, így szétszakítva a gatyát, méghozzá középen a varrásnál. El tudtam képzelni.
- Ah-Aha - röhögött.
- És hogy-hogy nem került napvilágra? - kérdeztem, még mindig fuldokolva.
- Hál' Istennek nem élő volt, gondold el mekkorát égtem volna akkor - már szinte sírtunk a röhögéstől. Tovább folytattuk a beszélgetést, időközben észrevéve, hogy már elmúlt tizenegy óra. Nyári szünet lévén eldöntöttük, hogy berakunk egy filmet. Leszaladtam egy kis popcornért és kóláért, majd visszarohantam, ahol Luke már az ágyában várt. Oké, ez így most egy kicsit hülyén hangzik.... Mialatt én lent voltam, levette a pólóját, így felfedve szálkásan izmos testalkatát. Marha szexi volt. Majd odadobott nekem egy pólót, hogy én felvegyem azt. Levettem a ruháimat, majd felkaptam magamra Luke pizsinek szánt pólóját, és befeküdtem mellé. A Nulladik Órát néztük, mindkettőnk kedvencét.

***

Nem tudom mikor aludhattam el, de éppen úgy ébredtem, hogy a fejem Luke mellkasán van, miközben ő békésen alszik. Megfogtam az éjjeli szekrényen levő telefonomat, és memorizáltam a képernyőn lévő számot. Hajnali két óra volt. A tévén most a DVD menüje volt látható. Ezek szerint ő is bealudt a filmen. Nem akartam felébreszteni, így békésen aludtam rajta tovább, majd azt konstatáltam, hogy álmában átölel....

____________

A következő rész tartalmából:

- Hmm, kíváncsi vagyok, ki volt a szerencsés, aki lehúzhatta rólad - vonta
fel az egyik szemöldökét kaján vigyorral arcán, két ujja között fogva fekete tangámat.
- Fogd be, és segíts pakolni- rivalltam rá, majd kikaptam a kezéből a csipkés darabot,
és betettem a fehérneműs fiókomba. Luke továbbra is perverz vigyorral a fején pakolt tovább.

1. fejezet

         - Lukeeee! - kiabáltam át a másik szobába.

- Mi vaaaan? - kiabált vissza. Imádom a reggeli beszélgetéseinket.

- Hol van a Nirvanás pólód? - kérdeztem.

- Rajtam.
- És a Green Day-es? - kiabáltam. Valamiért mindig így telik a reggel.

- Mosásban.

- Ramones? - azt tudtam, hogy az tuti nincs mosásban, mivel tegnap este még anya pakolta el a szekrényébe.

- Az is - na ezen eléggé felhúztam magam.

- Luke, tudom, hogy a szekrényedben van - válaszoltam. Amúgy utálja, hogy mindig lenyúlom a pólóit, de mivel az én pólóim legtöbbször mosásban vannak, marad az övé. Amúgy ez is az ő hibája, hiszen jó testvérek lévén, kiskoromban ő szerettette meg velem a bandákat. Most meg utálja, ha az ő pólóját használom. Na végül is az a lényeg, hogy Luke (el sem képzelhetitek hogy nézett rám) végül áthozta a pólóját. Míg én előkaptam a melltartómat (merthogy egy atlétában aludtam), Luke az ajtófélfát támasztotta.

        - Ma mit csinálsz? - érdeklődtem.

- Aleisha-val megyünk moziba - igen, Aleisha Luke barátnője. Akivel ki nem állhatjuk egymást. Luke-kal miatta meg is romlott a kapcsolatunk egy éve. Tipikusan az a kötekedős fajta testvérpár voltunk, persze, azért volt, hogy jól kijöttünk, beszélgetni is jól tudunk, hiszen csak egy év van közöttünk. Aleisha, a cicababa mégis folyton csesztetett, mondván, igazából nem is vagyunk testvérek, akkor meg mit foglalkozik velem. Mert igen, Luke-kal valójában nem vagyunk testvérek, mégis a tizenhét (majdnem tizennyolc) évemet vele éltem le. Hogy ez hogyan lehetséges? Egyszerű. Az anyám (aki igazából nem is az, de úgy tekintek rá), Liz örökbe fogadott az árvaházból, mivel az eredeti szüleim oda dugtak be, mert "felelőtlenek" voltak... Mivel Liznek csak egy egyéves fia, azaz Luke volt, de  nagyon szeretett volna egy kislányt, viszont nem jött össze nekik, ahhoz, hogy örökbe fogadhassanak egy újszülött lányt, pedig még sok év kellett. Így jöttem én a képbe .Úgyhogy pár hetes korom óta velük élek. Én, Emma Hemmings. Vagyis igazából nem tudom, csak Emma. Tíz éves koromban tudtam meg, hogy még sem ők az igazi szüleim. Ekkor vesztem össze először össze Luke-kal, mert ő tudta, hogy nem vagyok semmilyen kapcsolatban a velük. De aztán megbékéltem, és azóta is őket tekintem a családomnak. Persze, azóta eléggé magamba fordultam. Az viszont nagyon bánt, hogy Luke alig jár egy éve Aleisha-val, mégis tud róla, pedig csak a bandatagok, és csak néhány személy tudja, hogy semmilyen rokoni kapcsolat nincs köztünk.

        - Miért? - kérdezte, visszarángatva a valóságba. Én nem törődve vele, megfordultam (mivel még mindig az ajtót támasztotta), lekaptam a trikóm, így Luke meztelen hátammal találhatta szembe magát, majd felkaptam a kezemben lévő melltartót, és észrevéve, hogy a póló nincs nálam, odamentem Lukehoz, ugyanis még mindig az ő kezében volt. Amúgy az ilyenek nem nagyon zavarták, mivel tizenhét évet éltünk együtt, ergo, volt ideje megszokni. Kikaptam a kezéből a pólót, majd gyorsan felkaptam magamra, és válaszoltam.

- Mert Bennel elmegyünk vidámparkba, és mivel mostanában, nem jössz velünk sehova, gondoltam jöhetnél. De úgy látszik, ez is elúszott... - mondtam kissé idegesen.

- Figyelj Emma, majd legközelebb. És ne haragudj, de most mennem kell készülődni - morgolódott. Hát vette a célzást, majd gyorsan elhúzta a csíkot, hogy tökéletesen be legyen lőve a haja a találkára. Nem értem, az ilyenekre mit kéne mondanom...

        Gyorsan összekaptam magam, majd leugráltam a lépcsőn, ahol Ben már türelmetlenül várakozott. Adtam anyának egy puszit, és egy 'Majd délután jövünk'-kel búcsúztam el tőle.

Bennel mindenre felültünk, és mondanom sem kell, marhára tetszett neki az egész nap, aminek én kifejezetten örültem, hiszen a kisöcsém. Délután, négykor ahogy megígértem, otthon voltunk, és nem várt meglepetés, a banda fogadott. Luke lévén a bandával marha jól elvagyok, rengeteget hülyülünk, hiszen ugyanolyanok vagyunk, és néha már Luke szid le minket (főleg engem), hogy most már elég a hülyülésből. Ezen mi csak röhögünk, szóval tényleg látszik, hogy sokat vagyunk együtt, mert szinte már ők is a testvéreim. És a kérdés, hogy nem-e vagyok valamelyikőjükkel együtt. Igazából főleg Ash-re szoktak tippelni a rajongók. Bevallom, egyszer elmentünk kettesben, hátha. De nem, végigröhögtük az egészet, és megmaradtunk tesóknak, mert szinte már teljesen abszurd volt az egész, hogy Ash meg én, ráadásul Luke se nézte jó szemmel, hogy a húga a legjobb barátainak egyikével szórakozik, kettesben.

Szóval vissza a jelenbe, a banda fogadott, csakhogy Luke nem volt sehol. És ők nem igazán erre számítottak.

        - Luke? - kérdezték, mintha csak meghallották volna a gondolataimat.

- A barátnőjével romantikázik - válaszoltam nemtörődöm stílusban.

- De jó, hogy a mai napra próbát beszéltünk meg - idegeskedett Ash.

- Hát ez van, de nehogy megemlítsd neki, mert még végén leharapja a fejed, tudod, hogy milyen, ha Aleisha-ról van szó - forgattam a szemem, mert Luke, tudom hogy szerelmes, még se lát, csak az orra hegyéig. Szerinte Aleisha szent és sérthetetlen, csupa jó lélek. És ha próbálom felnyitni a szemét, hogy velem milyen, még én vagyok lecseszve. Calum, Michael, és Ash végül nem törődött azzal, hogy Luke nincs itt, remekül elvoltak velem is. Este kilencet ütött az óra, amikor hallottunk egy kocsiajtó csapódást, majd Luke hatalmas vigyorral jött be a fején.

        - Mit vigyorogsz annyira? - röhögött Ashton.

- Én?

- Nem, a pingvines plüssöd, te majom!

- Semmit - felelte, majd megindult a lépcső felé, aztán félúton megállt, és ránk nézett - Amúgy, mit kerestek itt?

- Téged vártunk, aztán Em felvilágosított arról, hol is vagy - Ashnek már nem volt olyan jó a kedve, Luke arcáról pedig lefagyott a vigyor, rám pedig dühösen nézett, ezzel azt sulykolva belém, hogy titkolnom kellett volna. A bandával is összekaptak Aleisha miatt, ugyanis nem nagyon akarták eltűrni (főként Ash), hogy Luke figyelmét már nem a banda, hanem más köti le.

- Talán hazudjak nekik, a barátnőd miatt? - vontam kérdőre Luke-ot. Az utóbbi időt elnézve, elég rossz volt a kapcsolatunk, úgyhogy kezdtem bepipulni, hogy Aleisha miatt már megint én vagyok a hibás.

- Talán - vágta hozzám, majd mit sem törődve a többiekkel, kettesével szedve a lépcsőfokokat, bevágtatott a szobájába, és becsapta maga után az ajtót.

- Beszélek a fejével - állt volna fel Ashton, de én megelőztem.

- Hagyd, majd én. Én vagyok a testvére - közöltem, s meg sem várva reakciójukat vágtattam fel Luke után.       

          A szobájába érve láttam, hogy épp a telefonját nyomkodja, majd mikor észre vette, hogy társasága van, unottan felnézett rám, majd egy grimaszt követően újra telefonjába mélyedt, de azért odavágta nekem ezt a két szócskát.

- Mit akarsz?

- Neked is szia - forgattam meg a szemem. Ebben nagyon hasonlítunk. Mindketten  vágjuk a cinizmust, az íróniát, és a szemünk fenn is akadhatott volna már, annyiszor forgattuk meg. És ezt általában egymás ellen használjuk. Ezért is tudtuk olyan jól titkolni, hogy igazából nem vagyunk testvérek. Na meg, azért voltak külső hasonlóságok. Mindkettőnk szeme mély, tengerkék volt, és mindkettőnknek ugyanolyan napszítta szőke hajunk volt, csak míg az övé egyenes, az enyém természetesen hullámos volt.

- Kérdeztem valamit.

- Figyelj Hemmo - mindkettőnknek megvolt a saját beceneve, ha békíteni akartunk, meg csak úgy, szórakozásból. Az övé Hemmo, míg az enyém Emy volt. Mindenesetre, még erre sem akart nagyon figyelni, de nem hagytam abba a próbálkozást, s amint láttam, hogy hajlandó egy pillanatra rám nézni, folytattam is - Tudod, meg kell értened, hogy a banda most ki van akadva rád - felhorkantott - Mi bírnánk Aleishát  (egy kis kegyes hazugság nem árt) , de ez alatt az egy hónap alatt, a banda, főleg Ashton meg én, úgy éreztük, hogy velünk már nem is törődsz. És ez is azt bizonyítja, hogy igazam van. Tényleg, nekem még hazudnom is kéne, legalábbis szerinted, hogy Aleisha-val lehess, amíg a banda és a rajongók rendületlenül várják, hogy csináljatok valamit, akár egy új dalt, akár egy találkozót fangirl-ökkel.Mellesleg, itt a húgod, akivel egy hónapja, még kitűnően elvoltál, mászkáltál mindenhova, most meg már egy délutánt nem tudnál beiktatni az elfoglalt életedbe, aminek legfontosabb tényezője Aleisha. Én tényleg csípném őt (khm), de fogadd el, hogy mindnyájan úgy érezzük, mi már nem vagyunk neked fontosak, csak ő - na igen, és itt csordult ki az első könnycsepp. 

        Luke időközben abbahagyta telefonja bámulását, rám nézett, felállt, majd odajött és megölelt. Tudta , hogy nem vagyok sírós típus, ha sírok is, nem visszhangzik tőlem a környék, csak csendben folynak le az arcomra a sós könnyek. 

Ezért valószínűleg meglepetésként érte, hogy mint a Niagara, úgy patakzottak szememből a könnycseppek.     

        Kb. 10 percig állhattunk így, mikor abbahagytam az egerek itatását, leültünk az ágyra, majd Luke az utolsó könnycseppeket törölte le kezével a szememről.

- Hiányoztál majom - nevettem fel, mire csak egy grimaszt kaptam, és egy jó kis bemutatást. Na köszi, erre vártam.

Majd felálltam, kisétáltam, és bementem a szobámba, mivel a fiúk már elmentek, így csak gondolkoztam Luke-on.

       

                   Lehet, hogy furcsa, de elég sokáig bizsergett utána a bőröm, ott, ahol megérintette...