2015. július 1., szerda

1. fejezet

         - Lukeeee! - kiabáltam át a másik szobába.
- Mi vaaaan? - kiabált vissza. Imádom a reggeli beszélgetéseinket.
- Hol van a Nirvanás pólód? - kérdeztem.
- Rajtam.
- És a Green Day-es? - kiabáltam. Valamiért mindig így telik a reggel.
- Mosásban.
- Ramones? - azt tudtam, hogy az tuti nincs mosásban, mivel tegnap este még anya pakolta el a szekrényébe.
- Az is - na ezen eléggé felhúztam magam.
- Luke, tudom, hogy a szekrényedben van - válaszoltam. Amúgy utálja, hogy mindig lenyúlom a pólóit, de mivel az én pólóim legtöbbször mosásban vannak, marad az övé. Amúgy ez is az ő hibája, hiszen jó testvérek lévén, kiskoromban ő szerettette meg velem a bandákat. Most meg utálja, ha az ő pólóját használom. Na végül is az a lényeg, hogy Luke (el sem képzelhetitek hogy nézett rám) végül áthozta a pólóját. Míg én előkaptam a melltartómat (merthogy egy atlétában aludtam), Luke az ajtófélfát támasztotta.
        - Ma mit csinálsz? - érdeklődtem.
- Aleisha-val megyünk moziba - igen, Aleisha Luke barátnője. Akivel ki nem állhatjuk egymást. Luke-kal miatta meg is romlott a kapcsolatunk egy éve. Tipikusan az a kötekedős fajta testvérpár voltunk, persze, azért volt, hogy jól kijöttünk, beszélgetni is jól tudunk, hiszen csak egy év van közöttünk. Aleisha, a cicababa mégis folyton csesztetett, mondván, igazából nem is vagyunk testvérek, akkor meg mit foglalkozik velem. Mert igen, Luke-kal valójában nem vagyunk testvérek, mégis a tizenhét (majdnem tizennyolc) évemet vele éltem le. Hogy ez hogyan lehetséges? Egyszerű. Az anyám (aki igazából nem is az, de úgy tekintek rá), Liz örökbe fogadott az árvaházból, mivel az eredeti szüleim oda dugtak be, mert "felelőtlenek" voltak... Mivel Liznek csak egy egyéves fia, azaz Luke volt, de  nagyon szeretett volna egy kislányt, viszont nem jött össze nekik, ahhoz, hogy örökbe fogadhassanak egy újszülött lányt, pedig még sok év kellett. Így jöttem én a képbe .Úgyhogy pár hetes korom óta velük élek. Én, Emma Hemmings. Vagyis igazából nem tudom, csak Emma. Tíz éves koromban tudtam meg, hogy még sem ők az igazi szüleim. Ekkor vesztem össze először össze Luke-kal, mert ő tudta, hogy nem vagyok semmilyen kapcsolatban a velük. De aztán megbékéltem, és azóta is őket tekintem a családomnak. Persze, azóta eléggé magamba fordultam. Az viszont nagyon bánt, hogy Luke alig jár egy éve Aleisha-val, mégis tud róla, pedig csak a bandatagok, és csak néhány személy tudja, hogy semmilyen rokoni kapcsolat nincs köztünk.
        - Miért? - kérdezte, visszarángatva a valóságba. Én nem törődve vele, megfordultam (mivel még mindig az ajtót támasztotta), lekaptam a trikóm, így Luke meztelen hátammal találhatta szembe magát, majd felkaptam a kezemben lévő melltartót, és észrevéve, hogy a póló nincs nálam, odamentem Lukehoz, ugyanis még mindig az ő kezében volt. Amúgy az ilyenek nem nagyon zavarták, mivel tizenhét évet éltünk együtt, ergo, volt ideje megszokni. Kikaptam a kezéből a pólót, majd gyorsan felkaptam magamra, és válaszoltam.
- Mert Bennel elmegyünk vidámparkba, és mivel mostanában, nem jössz velünk sehova, gondoltam jöhetnél. De úgy látszik, ez is elúszott... - mondtam kissé idegesen.
- Figyelj Emma, majd legközelebb. És ne haragudj, de most mennem kell készülődni - morgolódott. Hát vette a célzást, majd gyorsan elhúzta a csíkot, hogy tökéletesen be legyen lőve a haja a találkára. Nem értem, az ilyenekre mit kéne mondanom...
        Gyorsan összekaptam magam, majd leugráltam a lépcsőn, ahol Ben már türelmetlenül várakozott. Adtam anyának egy puszit, és egy 'Majd délután jövünk'-kel búcsúztam el tőle.
Bennel mindenre felültünk, és mondanom sem kell, marhára tetszett neki az egész nap, aminek én kifejezetten örültem, hiszen a kisöcsém. Délután, négykor ahogy megígértem, otthon voltunk, és nem várt meglepetés, a banda fogadott. Luke lévén a bandával marha jól elvagyok, rengeteget hülyülünk, hiszen ugyanolyanok vagyunk, és néha már Luke szid le minket (főleg engem), hogy most már elég a hülyülésből. Ezen mi csak röhögünk, szóval tényleg látszik, hogy sokat vagyunk együtt, mert szinte már ők is a testvéreim. És a kérdés, hogy nem-e vagyok valamelyikőjükkel együtt. Igazából főleg Ash-re szoktak tippelni a rajongók. Bevallom, egyszer elmentünk kettesben, hátha. De nem, végigröhögtük az egészet, és megmaradtunk tesóknak, mert szinte már teljesen abszurd volt az egész, hogy Ash meg én, ráadásul Luke se nézte jó szemmel, hogy a húga a legjobb barátainak egyikével szórakozik, kettesben.
Szóval vissza a jelenbe, a banda fogadott, csakhogy Luke nem volt sehol. És ők nem igazán erre számítottak.
        - Luke? - kérdezték, mintha csak meghallották volna a gondolataimat.
- A barátnőjével romantikázik - válaszoltam nemtörődöm stílusban.
- De jó, hogy a mai napra próbát beszéltünk meg - idegeskedett Ash.
- Hát ez van, de nehogy megemlítsd neki, mert még végén leharapja a fejed, tudod, hogy milyen, ha Aleisha-ról van szó - forgattam a szemem, mert Luke, tudom hogy szerelmes, még se lát, csak az orra hegyéig. Szerinte Aleisha szent és sérthetetlen, csupa jó lélek. És ha próbálom felnyitni a szemét, hogy velem milyen, még én vagyok lecseszve. Calum, Michael, és Ash végül nem törődött azzal, hogy Luke nincs itt, remekül elvoltak velem is. Este kilencet ütött az óra, amikor hallottunk egy kocsiajtó csapódást, majd Luke hatalmas vigyorral jött be a fején.
        - Mit vigyorogsz annyira? - röhögött Ashton.
- Én?
- Nem, a pingvines plüssöd, te majom!
- Semmit - felelte, majd megindult a lépcső felé, aztán félúton megállt, és ránk nézett - Amúgy, mit kerestek itt?
- Téged vártunk, aztán Em felvilágosított arról, hol is vagy - Ashnek már nem volt olyan jó a kedve, Luke arcáról pedig lefagyott a vigyor, rám pedig dühösen nézett, ezzel azt sulykolva belém, hogy titkolnom kellett volna. A bandával is összekaptak Aleisha miatt, ugyanis nem nagyon akarták eltűrni (főként Ash), hogy Luke figyelmét már nem a banda, hanem más köti le.
- Talán hazudjak nekik, a barátnőd miatt? - vontam kérdőre Luke-ot. Az utóbbi időt elnézve, elég rossz volt a kapcsolatunk, úgyhogy kezdtem bepipulni, hogy Aleisha miatt már megint én vagyok a hibás.
- Talán - vágta hozzám, majd mit sem törődve a többiekkel, kettesével szedve a lépcsőfokokat, bevágtatott a szobájába, és becsapta maga után az ajtót.
- Beszélek a fejével - állt volna fel Ashton, de én megelőztem.
- Hagyd, majd én. Én vagyok a testvére - közöltem, s meg sem várva reakciójukat vágtattam fel Luke után.       
          A szobájába érve láttam, hogy épp a telefonját nyomkodja, majd mikor észre vette, hogy társasága van, unottan felnézett rám, majd egy grimaszt követően újra telefonjába mélyedt, de azért odavágta nekem ezt a két szócskát.
- Mit akarsz?
- Neked is szia - forgattam meg a szemem. Ebben nagyon hasonlítunk. Mindketten  vágjuk a cinizmust, az íróniát, és a szemünk fenn is akadhatott volna már, annyiszor forgattuk meg. És ezt általában egymás ellen használjuk. Ezért is tudtuk olyan jól titkolni, hogy igazából nem vagyunk testvérek. Na meg, azért voltak külső hasonlóságok. Mindkettőnk szeme mély, tengerkék volt, és mindkettőnknek ugyanolyan napszítta szőke hajunk volt, csak míg az övé egyenes, az enyém természetesen hullámos volt.
- Kérdeztem valamit.
- Figyelj Hemmo - mindkettőnknek megvolt a saját beceneve, ha békíteni akartunk, meg csak úgy, szórakozásból. Az övé Hemmo, míg az enyém Emy volt. Mindenesetre, még erre sem akart nagyon figyelni, de nem hagytam abba a próbálkozást, s amint láttam, hogy hajlandó egy pillanatra rám nézni, folytattam is - Tudod, meg kell értened, hogy a banda most ki van akadva rád - felhorkantott - Mi bírnánk Aleishát  (egy kis kegyes hazugság nem árt) , de ez alatt az egy hónap alatt, a banda, főleg Ashton meg én, úgy éreztük, hogy velünk már nem is törődsz. És ez is azt bizonyítja, hogy igazam van. Tényleg, nekem még hazudnom is kéne, legalábbis szerinted, hogy Aleisha-val lehess, amíg a banda és a rajongók rendületlenül várják, hogy csináljatok valamit, akár egy új dalt, akár egy találkozót fangirl-ökkel.Mellesleg, itt a húgod, akivel egy hónapja, még kitűnően elvoltál, mászkáltál mindenhova, most meg már egy délutánt nem tudnál beiktatni az elfoglalt életedbe, aminek legfontosabb tényezője Aleisha. Én tényleg csípném őt (khm), de fogadd el, hogy mindnyájan úgy érezzük, mi már nem vagyunk neked fontosak, csak ő - na igen, és itt csordult ki az első könnycsepp. 
        Luke időközben abbahagyta telefonja bámulását, rám nézett, felállt, majd odajött és megölelt. Tudta , hogy nem vagyok sírós típus, ha sírok is, nem visszhangzik tőlem a környék, csak csendben folynak le az arcomra a sós könnyek. 
Ezért valószínűleg meglepetésként érte, hogy mint a Niagara, úgy patakzottak szememből a könnycseppek.     
        Kb. 10 percig állhattunk így, mikor abbahagytam az egerek itatását, leültünk az ágyra, majd Luke az utolsó könnycseppeket törölte le kezével a szememről.
- Hiányoztál majom - nevettem fel, mire csak egy grimaszt kaptam, és egy jó kis bemutatást. Na köszi, erre vártam.
Majd felálltam, kisétáltam, és bementem a szobámba, mivel a fiúk már elmentek, így csak gondolkoztam Luke-on.
       
                   Lehet, hogy furcsa, de elég sokáig bizsergett utána a bőröm, ott, ahol megérintette...

8 megjegyzés:

  1. szia most találtam meg a blogod és nagyon tetszik ahogyan írsz :D Alig várom a kövit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, öröm hallani az ilyet, főleg, hogy csak felindulásból írtam, semmi célom nem volt vele, de úgy tudom, az ilyenkor írt történetek a jók, mert nem kényszeredetten írunk, csak ki szeretnénk adni magunkból a felgyülemlett ötleteket, ezért megosztottam. Nemsokára hozom, lehet, hogy még ma, de lehet, hogy már csak holnap, mindenesetre, remélem, tetszeni fog!:)

      Törlés
  2. Szia! Wow, nagyon jó, nincsenek hibák, ilyen jó blogot nagyon rég találtam. (Jó értelemben.) Ez egyszerűen csodálatos. Legalább lesz mit olvasnom. Benne vagyok Facebookon egy Blogok című csopiban és ott találtam ezt a blogot. Most telefonon írok és ezért nincs nevem. De neten van. Kérlek nézzbe a blogomba! Írd be Google-be, hogy: Mrs.Malik blog Design Tünde Schaffer

    Szeretnénk írni kritikát a blogodról, a blogomon. Tudod le értéklem a blogot :) De ehhez kell az engedélyed:)) Benne vagy? Kérlek írj vissza *-* És, ha igen, értesítelek,amint kész a kritika ;) :)
    Sok sikert, csak így tovább!!

    -puszi: Liz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huh, köszönöm, feldobtad a napom:) Nem gondoltam, hogy ilyen sok embernek tetszeni fog a stílusom/írásmódom, és nagyon örülnék a kritikának, benne vagyok, valamint a blogban is, amit lentebb írtál! Még egyszer nagyon köszönöm, nagyon jól esik olvasni soraidat!:) ♥

      xxx LittlePenguin

      Törlés
    2. Köszönöm! Bocsi, de csak holnap tudom megcsinálni. Hidd el, nem csak neked esik jól a kommentem, de viszont nekem is j esik, hogy fontos a vélemények. És hogy ilyen lelkesen fogadod :)

      Törlés
  3. Szia, megint én vagyok az!
    Esetleg lehetne, egy közös blogunk? ( DIY, smin, divat, köröm, sütik, prktikus kézműves megoldások... stb. ) Ha igen írj a blogomba is: Mrs.malik blog design

    -Liz

    VálaszTörlés