- Mi vaaaan? - kiabált vissza. Imádom a reggeli beszélgetéseinket.
- Hol van a Nirvanás pólód? - kérdeztem.
- Rajtam.
- És a Green Day-es? - kiabáltam. Valamiért mindig így telik a reggel.
- És a Green Day-es? - kiabáltam. Valamiért mindig így telik a reggel.
- Mosásban.
- Ramones? - azt tudtam, hogy az tuti nincs mosásban, mivel tegnap este még anya pakolta el a szekrényébe.
- Az is - na ezen eléggé felhúztam magam.
- Luke, tudom, hogy a
szekrényedben van - válaszoltam. Amúgy utálja, hogy mindig lenyúlom a
pólóit, de mivel az én pólóim legtöbbször mosásban vannak, marad az
övé. Amúgy ez is az ő hibája, hiszen jó testvérek lévén, kiskoromban ő
szerettette meg velem a bandákat. Most meg utálja, ha az ő pólóját
használom. Na végül is az a lényeg, hogy Luke (el sem képzelhetitek
hogy nézett rám) végül áthozta a pólóját. Míg én előkaptam a
melltartómat (merthogy egy atlétában aludtam), Luke az ajtófélfát
támasztotta.
- Ma mit csinálsz? - érdeklődtem.
- Aleisha-val megyünk
moziba - igen, Aleisha Luke barátnője. Akivel ki nem állhatjuk egymást.
Luke-kal miatta meg is romlott a kapcsolatunk egy éve. Tipikusan az a
kötekedős fajta testvérpár voltunk, persze, azért volt, hogy jól
kijöttünk, beszélgetni is jól tudunk, hiszen csak egy év van közöttünk.
Aleisha, a cicababa mégis folyton csesztetett, mondván, igazából nem
is vagyunk testvérek, akkor meg mit foglalkozik velem. Mert igen,
Luke-kal valójában nem vagyunk testvérek, mégis a tizenhét (majdnem
tizennyolc) évemet vele éltem le. Hogy ez hogyan lehetséges? Egyszerű.
Az anyám (aki igazából nem is az, de úgy tekintek rá), Liz örökbe fogadott az árvaházból, mivel az eredeti szüleim oda dugtak be, mert "felelőtlenek" voltak... Mivel Liznek csak egy egyéves fia, azaz Luke
volt, de nagyon szeretett volna egy kislányt, viszont nem jött össze nekik, ahhoz, hogy örökbe fogadhassanak egy újszülött lányt, pedig még sok év kellett. Így jöttem én a képbe .Úgyhogy pár hetes korom óta velük élek. Én,
Emma Hemmings. Vagyis igazából nem tudom, csak Emma. Tíz éves koromban
tudtam meg, hogy még sem ők az igazi szüleim. Ekkor vesztem össze
először össze Luke-kal, mert ő tudta, hogy nem vagyok semmilyen
kapcsolatban a velük. De aztán megbékéltem, és azóta is őket tekintem a
családomnak. Persze, azóta eléggé magamba fordultam. Az viszont nagyon
bánt, hogy Luke alig jár egy éve Aleisha-val, mégis tud róla, pedig
csak a bandatagok, és csak néhány személy tudja, hogy semmilyen rokoni
kapcsolat nincs köztünk.
- Miért? - kérdezte,
visszarángatva a valóságba. Én nem törődve vele, megfordultam (mivel
még mindig az ajtót támasztotta), lekaptam a trikóm, így Luke meztelen
hátammal találhatta szembe magát, majd felkaptam a kezemben lévő
melltartót, és észrevéve, hogy a póló nincs nálam, odamentem Lukehoz,
ugyanis még mindig az ő kezében volt. Amúgy az ilyenek nem nagyon
zavarták, mivel tizenhét évet éltünk együtt, ergo, volt ideje
megszokni. Kikaptam a kezéből a pólót, majd gyorsan felkaptam magamra,
és válaszoltam.
- Mert Bennel elmegyünk
vidámparkba, és mivel mostanában, nem jössz velünk sehova, gondoltam
jöhetnél. De úgy látszik, ez is elúszott... - mondtam kissé idegesen.
- Figyelj Emma, majd
legközelebb. És ne haragudj, de most mennem kell készülődni -
morgolódott. Hát vette a célzást, majd gyorsan elhúzta a csíkot, hogy
tökéletesen be legyen lőve a haja a találkára. Nem értem, az ilyenekre
mit kéne mondanom...
Gyorsan összekaptam
magam, majd leugráltam a lépcsőn, ahol Ben már türelmetlenül
várakozott. Adtam anyának egy puszit, és egy 'Majd délután jövünk'-kel
búcsúztam el tőle.
Bennel mindenre
felültünk, és mondanom sem kell, marhára tetszett neki az egész nap,
aminek én kifejezetten örültem, hiszen a kisöcsém. Délután, négykor
ahogy megígértem, otthon voltunk, és nem várt meglepetés, a banda
fogadott. Luke lévén a bandával marha jól elvagyok, rengeteget
hülyülünk, hiszen ugyanolyanok vagyunk, és néha már Luke szid le minket
(főleg engem), hogy most már elég a hülyülésből. Ezen mi csak röhögünk,
szóval tényleg látszik, hogy sokat vagyunk együtt, mert szinte már ők
is a testvéreim. És a kérdés, hogy nem-e vagyok valamelyikőjükkel
együtt. Igazából főleg Ash-re szoktak tippelni a rajongók. Bevallom,
egyszer elmentünk kettesben, hátha. De nem, végigröhögtük az egészet,
és megmaradtunk tesóknak, mert szinte már teljesen abszurd volt az
egész, hogy Ash meg én, ráadásul Luke se nézte jó szemmel, hogy a húga a
legjobb barátainak egyikével szórakozik, kettesben.
Szóval vissza a jelenbe, a banda fogadott, csakhogy Luke nem volt sehol. És ők nem igazán erre számítottak.
- Luke? - kérdezték, mintha csak meghallották volna a gondolataimat.
- A barátnőjével romantikázik - válaszoltam nemtörődöm stílusban.
- De jó, hogy a mai napra próbát beszéltünk meg - idegeskedett Ash.
- Hát ez van, de nehogy
megemlítsd neki, mert még végén leharapja a fejed, tudod, hogy milyen,
ha Aleisha-ról van szó - forgattam a szemem, mert Luke, tudom hogy
szerelmes, még se lát, csak az orra hegyéig. Szerinte Aleisha szent és
sérthetetlen, csupa jó lélek. És ha próbálom felnyitni a szemét, hogy
velem milyen, még én vagyok lecseszve. Calum, Michael, és Ash végül nem
törődött azzal, hogy Luke nincs itt, remekül elvoltak velem is. Este
kilencet ütött az óra, amikor hallottunk egy kocsiajtó csapódást, majd
Luke hatalmas vigyorral jött be a fején.
- Mit vigyorogsz annyira? - röhögött Ashton.
- Én?
- Nem, a pingvines plüssöd, te majom!
- Semmit - felelte, majd megindult a lépcső felé, aztán félúton megállt, és ránk nézett - Amúgy, mit kerestek itt?
- Téged vártunk, aztán
Em felvilágosított arról, hol is vagy - Ashnek már nem volt olyan jó a
kedve, Luke arcáról pedig lefagyott a vigyor, rám pedig dühösen nézett,
ezzel azt sulykolva belém, hogy titkolnom kellett volna. A bandával is
összekaptak Aleisha miatt, ugyanis nem nagyon akarták eltűrni (főként
Ash), hogy Luke figyelmét már nem a banda, hanem más köti le.
- Talán hazudjak nekik, a
barátnőd miatt? - vontam kérdőre Luke-ot. Az utóbbi időt elnézve,
elég rossz volt a kapcsolatunk, úgyhogy kezdtem bepipulni, hogy Aleisha
miatt már megint én vagyok a hibás.
- Talán - vágta hozzám,
majd mit sem törődve a többiekkel, kettesével szedve a lépcsőfokokat,
bevágtatott a szobájába, és becsapta maga után az ajtót.
- Beszélek a fejével - állt volna fel Ashton, de én megelőztem.
- Hagyd, majd én. Én
vagyok a testvére - közöltem, s meg sem várva reakciójukat vágtattam fel
Luke után.
A szobájába érve láttam, hogy épp a telefonját nyomkodja,
majd mikor észre vette, hogy társasága van, unottan felnézett rám, majd
egy grimaszt követően újra telefonjába mélyedt, de azért odavágta nekem
ezt a két szócskát.
- Mit akarsz?
- Neked is szia -
forgattam meg a szemem. Ebben nagyon hasonlítunk. Mindketten vágjuk a
cinizmust, az íróniát, és a szemünk fenn is akadhatott volna már,
annyiszor forgattuk meg. És ezt általában egymás ellen használjuk. Ezért
is tudtuk olyan jól titkolni, hogy igazából nem vagyunk testvérek. Na
meg, azért voltak külső hasonlóságok. Mindkettőnk szeme mély, tengerkék
volt, és mindkettőnknek ugyanolyan napszítta szőke hajunk volt, csak míg
az övé egyenes, az enyém természetesen hullámos volt.
- Kérdeztem valamit.
- Figyelj Hemmo -
mindkettőnknek megvolt a saját beceneve, ha békíteni akartunk, meg csak
úgy, szórakozásból. Az övé Hemmo, míg az enyém Emy volt. Mindenesetre,
még erre sem akart nagyon figyelni, de nem hagytam abba a próbálkozást, s
amint láttam, hogy hajlandó egy pillanatra rám nézni, folytattam is -
Tudod, meg kell értened, hogy a banda most ki van akadva rád -
felhorkantott - Mi bírnánk Aleishát (egy kis kegyes hazugság nem árt) ,
de ez alatt az egy hónap alatt, a banda, főleg Ashton meg én, úgy
éreztük, hogy velünk már nem is törődsz. És ez is azt bizonyítja, hogy
igazam van. Tényleg, nekem még hazudnom is kéne, legalábbis szerinted,
hogy Aleisha-val lehess, amíg a banda és a rajongók rendületlenül
várják, hogy csináljatok valamit, akár egy új dalt, akár egy találkozót
fangirl-ökkel.Mellesleg, itt a húgod, akivel egy hónapja, még kitűnően
elvoltál, mászkáltál mindenhova, most meg már egy délutánt nem tudnál
beiktatni az elfoglalt életedbe, aminek legfontosabb tényezője Aleisha.
Én tényleg csípném őt (khm), de fogadd el, hogy mindnyájan úgy érezzük,
mi már nem vagyunk neked fontosak, csak ő - na igen, és itt csordult ki
az első könnycsepp.
Luke időközben
abbahagyta telefonja bámulását, rám nézett, felállt, majd odajött és
megölelt. Tudta , hogy nem vagyok sírós típus, ha sírok is, nem
visszhangzik tőlem a környék, csak csendben folynak le az arcomra a sós
könnyek.
Ezért valószínűleg
meglepetésként érte, hogy mint a Niagara, úgy patakzottak szememből a könnycseppek.
Kb. 10 percig állhattunk így, mikor abbahagytam az egerek
itatását, leültünk az ágyra, majd Luke az utolsó könnycseppeket törölte
le kezével a szememről.
- Hiányoztál majom - nevettem fel, mire csak egy grimaszt kaptam, és egy jó kis bemutatást. Na köszi, erre vártam.
Majd felálltam, kisétáltam, és bementem a szobámba, mivel a fiúk már elmentek, így csak gondolkoztam Luke-on.
Lehet, hogy furcsa, de elég sokáig bizsergett utána a bőröm, ott, ahol megérintette...
Köszönöm, öröm hallani az ilyet, főleg, hogy csak felindulásból írtam, semmi célom nem volt vele, de úgy tudom, az ilyenkor írt történetek a jók, mert nem kényszeredetten írunk, csak ki szeretnénk adni magunkból a felgyülemlett ötleteket, ezért megosztottam. Nemsokára hozom, lehet, hogy még ma, de lehet, hogy már csak holnap, mindenesetre, remélem, tetszeni fog!:)
VálaszTörlésSzia! Nagyon jó! xx
VálaszTörlésKöszönöm:) xx
TörlésSzia! Wow, nagyon jó, nincsenek hibák, ilyen jó blogot nagyon rég találtam. (Jó értelemben.) Ez egyszerűen csodálatos. Legalább lesz mit olvasnom. Benne vagyok Facebookon egy Blogok című csopiban és ott találtam ezt a blogot. Most telefonon írok és ezért nincs nevem. De neten van. Kérlek nézzbe a blogomba! Írd be Google-be, hogy: Mrs.Malik blog Design Tünde Schaffer
VálaszTörlésSzeretnénk írni kritikát a blogodról, a blogomon. Tudod le értéklem a blogot :) De ehhez kell az engedélyed:)) Benne vagy? Kérlek írj vissza *-* És, ha igen, értesítelek,amint kész a kritika ;) :)
Sok sikert, csak így tovább!!
-puszi: Liz :)
Huh, köszönöm, feldobtad a napom:) Nem gondoltam, hogy ilyen sok embernek tetszeni fog a stílusom/írásmódom, és nagyon örülnék a kritikának, benne vagyok, valamint a blogban is, amit lentebb írtál! Még egyszer nagyon köszönöm, nagyon jól esik olvasni soraidat!:) ♥
Törlésxxx LittlePenguin
Köszönöm! Bocsi, de csak holnap tudom megcsinálni. Hidd el, nem csak neked esik jól a kommentem, de viszont nekem is j esik, hogy fontos a vélemények. És hogy ilyen lelkesen fogadod :)
TörlésSzia, megint én vagyok az!
VálaszTörlésEsetleg lehetne, egy közös blogunk? ( DIY, smin, divat, köröm, sütik, prktikus kézműves megoldások... stb. ) Ha igen írj a blogomba is: Mrs.malik blog design
-Liz