2015. július 6., hétfő

2. fejezet

          Reggel arra ébredtem, hogy valaki az ajtómban áll, és figyel. Ez a valaki pedig Luke volt.
- Mhhm - morogtam a párnámba - Mit akarsz hajnalok hajnalán? - kérdeztem még mindig a párnába fúrva az arcom.
- Tizenegy óra is elmúlt, anya pedig azt üzeni, hogy menj le reggelizni.
- Jó, akkor mond meg neki, hogy-
- Mi vagyok én, postagalamb? - láttam, ahogyan forgatja a szemét. Mondom, Hemmings szokás - Hurcold le a seggedet a szobából, és mond meg neki te - válaszul csak bemutattam neki, mire ismét megforgatta a szemét (csoda, hogy ki nem akadt), de a szája sarkában ott bujkált egy kis mosoly.
Ebből látszik, hogy visszatért. Ugyanolyan csipkelődős, és néha (sőőőt) öntelt, mint azelőtt. Bár, az önteltségéről még ezelőtt sem mondott le. Mindenesetre lesiettem a lépcsőn, ahol anya fogadott, miközben  palacsintás tálat tette le az asztalra. Yumm. Imádom a palacsintát. Leültem az asztalhoz, és elkezdtünk beszélgetni.
         - Figyelj Em... - kezdte Luke tömött szájjal, majd leintettem, hogy először nyelje le a falatot. A kulturálatlan. Tudtam, hogy még nem rágta meg teljesen, de egy nagy nyeléssel le tudta a szájában lévő ennivalót - Eljössz ma moziba? Most adják a Nagyfiúk 2-t - lelkesedett. Természetesen beleegyeztem, és csak reménykedni tudtam, hogy Aleisha nem jön.
- Jó, akkor kapj fel magadra valamit, egy óra és indulunk, még be szeretnék nézni a hangszerboltba, és a srácokkal délután próbálunk, szóval rajta, csipkedd magad! - hessegetett, mire én felvonszoltam magam a szobámba.  Elmentem a saját kis fürdőmbe, lefürödtem, fogat mostam, és mivel a hajamat már tegnap este megmostam, így azt csak hagytam szabadon, hullámosan. Természetesen nem maradhatott el a piros Bandana-m (fiúkkal élek, na), felkaptam gy Rolling Stones-os crop topot, egy magasított derekú, koptatott rövidnadrágot,  és derekamra kötöttem egy piros-fekete kockás inget.
      Miután mindennel kész voltam (bepakoltam egy hátizsákba a cuccaimat), felkaptam egy fehér Converset, és indultunk Apu kocsija felé. Luke-nak nincs kocsija, mert nem sokat vezet, lévén szinte mindig a fiúkkal megy, vagy turnézik, így nincs szüksége rá, de tud vezetni. Mindketten beszálltunk a fekete BMW-be, elindultunk, de az utunk hangtalanul telt. Csak egy pendrive volt bedugva a rádióba, ami váltakozva Green Day-es, Nirvanás, Ramones-os, és Guns N' Roses-os számokat játszott. Hamar ott voltunk a plázában, és siettünk is fel a moziba, mert mint mindig, most is megtaláltak minket  fotósok. Ehhez már annyira nem voltam hozzászokva, próbáltam mosolyogni, mert az nem a legjobb, ha úgy fotóznak le, miközben grimaszokat vág az ember. Egyre közelítettek az újságírók, kérdéseket felrakva.
     - Luke, hol van Aleisha?
- Miért a húgodat hoztad?
- Aleisha-val szakítottatok?
Egymást követték a találgató kérdések, és egyre jobban elleptek, Luke pedig elkapta a kezemet, és sietősen maga után húzott. 
- Gyere, mert megfojtanak minket - szólt hátra, majd felfutottunk a lépcsőn, és már ott voltunk a mozi előtt, ahova a paparazzik már nem tudnak feljönni, de Luke még mindig nem engedte el a kezemet. Maga után húzott, és vett magunknak két jegyet, majd a büféhez vonszolt, ahol két nagy popcornt és két nagy kólát kért. Közben még mindig ideges volt, és a piercingjét rágcsálta, amit akkor szokott amikor ideges. Alig tudtam róla le venni a szemem, mert marha helyes és szexi volt így. Jesszusom. Ezt én gondoltam? Oké, agyamra ment a sok fotós. Gyorsan megráztam a fejem, és levettem a szemem a szájáról, nehogy észre vegye és hülyének nézzen.
       Beültünk a filmre, de őszintén, nem nagyon figyeltem rá, sokkal inkább lefoglalt Luke nézése, és a rajta való gondolkodásom. Mosolyogtam, amikor láttam, hogy élvezi, és időnként felröhög. Marha cuki volt, amikor ledöbbenve nézte a vásznat,  amikor mosolygott, láttatva a gödröcskéit, meg amikor nevetett, és kivillantak a fogai. Na ne már, tényleg kezdek megőrülni, bár az tagadhatatlan, hogy Luke helyes, nem véletlen akar sok tizenéves rajongó össze jönni vele, és nem véletlen tervezgetik sokan a közös gyerekeik nevét. És szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen bátyám van, és ismerhetem, mert ugyan kötekedünk, de ő egy nagyon rendes srác. Örülök, hogy ő a bátyám. De sajnos nem több. Súgta a fejemben a kis hang. Majd idegeskedve próbáltam lecsapni. Mármint a kis énemet. Kész, vége, klinikailag bizonyítva is megőrültem...
         Teljesen belefeledkeztem, hogy mosolyogva bámulom, ezért Luke elkapta a tekintetem.
- Mi az? - nézett rám összehúzott szemöldökkel, kérdő tekintettel. Marha aranyos, amikor értetlenkedik.
- Semmi, csak édes, amikor így bele éled magad egy filmbe - vallottam be, pedig ilyet nem szoktam mondani neki. Nem rám vall.  Ne Ne Ne Ne Ne! Jesszus. Még szerencse, hogy sötét van a moziteremben. Luke is értetlenkedve nézett rám, de azt azért láttam, hogy elmosolyodik. Nem tett jót az egójának. Luke nem is figyelt egy pár percig a filmre, továbbra is idegesítő vigyor ült a fején. Én úgy tettem, mint aki a filmet bámulja, de a szemem sarkából láttam, hogy felém fordul, majd óvatos mosolyra húzza a száját. Éreztem, hogy közelebb hajol, de én tüntetően nem fordultam felé, majd megéreztem leheletét a fülemen. Kirázott a hideg.
       - Tudom, hogy cuki vagyok - nevetett halkan, végighúzva ujját az al-karomon,  mire én csak rácsaptam, hogy mégis hogyan lehet ekkora egoista.Na meg, hogy ne érezze meg libabőrösödött karom.
- Kuss - fojtottam el a nevetést, egyrészt, hogy ne pisszegjenek le, másrészt pedig, mert így nem nyomatékosítottam volna szavaimat, ellenkezőleg. Az előbbinek lőttek, mivel így is elég hangosak voltunk. Luke csak magában röhögött, és még hangosabban beleszürcsölt kólájába, amiből már alig volt (vagyis igazából semmi), így furcsa hangokat hallatva, amik elsősorban zavaróak, másodsorban pedig hangosak voltak, de Luke nem igazán zavartatta magát, hogy lepisszegik, vagy morgolódnak, kitartóan szürcsölte tovább. Én megelégelve a szúrós pillantásokat, odaadtam neki a kólámat, amiből még volt, és Luke győzelmes vigyorral vette el az enyémet. Amúgy tudom, hogy ezt akarta elérni vele, és azt is tudom, hogy tudja, hogy tudom, hogy tudja, hogy nem szeretem amikor neveletlenkedik,  ezért is tudom, hogy azért csinálta, hogy idegesítsen, és végül odaadjam neki a kólámat, és ő is tudta, hogy ezt én tudom, ezért sem leplezte diadalittas képét. Körül-belül három deciliter volt még a kólás poharamban, és még a film felénél is alig tartottunk, szóval nekem is kellett volna, de ő kitartóan szürcsölte tovább a kólámat, és úgy éreztem, mindjárt a végére ér.
       - Hé, elég már! Nekem is hagyj! - Luke elszakította száját a szívószáltól, ahogyan a tekintetét is a pohárról, majd felém fordult, és kinyújtotta a nyelvét. Mindegy mindegy alapon hangoskodva próbáltam tőle elvenni a kólámat, hiszen már úgy is lepisszegtek. Nem túl jó felfogás. Luke sem zavartatta magát, próbált csikizni, hogy visszaszerezze tőlem az italt, tudva, hogy nem vagyok éppen immúnis a csikizésre.
- E-elég, elég máár! - röhögtem akadozva, de továbbra sem hagyta abba.
- Odaadod? - kérdezte most már ő is nevetve. Azt hiszem, viccesebbek voltunk a filmnél.
- Azt várhatod - nyújtottam rá a nyelvem, majd tudva, hogy úgy is megszerzi, inkább közel hajoltam a szívószálhoz, és kiittam az utolsó cseppig.
- Hé! - hördült fel - Nekem nem is hagysz?
- Mondja ezt az, aki a sajátjának, és a másik üdítőjének a felét is megitta! - védekeztem.
        Luke belenyugodott, majd csendben, mégis mosolyra húzódó szájjal néztük tovább a filmet. Rég volt, hogy ilyen jól elvoltunk egymással. Mármint, hogy így csipkelődtünk, mert ez tartozik bele abba, hogy jól elvagyunk. Na ja. Mikor vége volt a filmnek, én kissé kómásan, és a röhögéstől könnyekkel teli szemekkel álltam fel az ülésből, majd megfogtam a maradék popcornomat, és Luke-kal a nyomomban kisiettem a teremből. Luke továbbra sem hagyta abba a szívatásomat, és én sem tétlenkedtem. Folyamatosan röhögtünk, nem törődve a fotósokkal, akik húsz perc híján két órát várakoztak ránk (vagyis igazából Luke-ra) a mozi előtt. Hm. Kitartóak. Mi nem törődtünk velük, tovább röhögtünk, de azért gyorsabbra vettük a tempót.
          Luke-kal sikeresen eljutottunk a hangszerboltig, ahol kicsit nyugisabb volt, mivel a tulajdonos nem engedte be az újságírókat, így csak kívülről fotóztak minket. Kíváncsi leszek, mit írnak rólunk, vagyis Luke-ról. Vettünk egy új erősítőt, majd kivágtattunk a boltból, aztán az épületből le a parkolóba, és a kocsiba szálltunk.
Elég hamar otthon voltunk, a banda pedig már anya muffinját majszolta, majd teli szájjal üdvözöltek minket.
          - Fiaftof! - próbálkozott Ash, mi pedig csak röhögtünk, mert miközben beszélt, majd' megfulladt.
- Neked is szia! - mosolyogtam még mindig, megölelve őket, aztán odasétáltam a konyhapulthoz, elvettem egy muffint, majd azt rágcsáltam. A fiúkkal lementünk a garázsba, én vittem magammal a muffinos tálat, Luke hozott egy üveg kólát (mintha ma már nem ivott volna eleget). Miután mindent beállítottak, elkezdték a próbát. Tudni kell, hogy imádom ahogy zenélnek, a hangjukat, a hangzásukat. Na, nem azért mondom, mert az egyikőjüknek a testvére vagyok. És a próbák is valami fantasztikusan telnek, egy csomót röhögünk.
Már a végére értünk, amikor Ash felvetette, hogy játsszák el nekem az új dalukat. Én érdeklődve figyeltem Luke arcát, mivel még nem említette, hogy új daluk van.
       - Uhm, most még nem, majd megmutatom Em-nek - közölte, így hát nem hallgattam meg. Hm, elég furcsa volt, hiszen Luke mindig elsőként értesít, ha új daluk van. A fiúk még ott voltak fél órát, aztán elmentek. Láttam Luke-ot felmenni a szobájába, így utána szóltam.
- Lukey, légy szíves játszd el nekem - kérleltem.
- Ne hívj Lukey-nak, mert tudod, hogy utálom, akárcsak a Lucas-t! - morgolódott, majd mintha meg se hallotta volna a kérésemet, indult a szobája felé tovább.
- Hé! - szóltam utána, de addigra ő már bent volt a szobában. Mit sem törődve a célzásával, hogy hagyjam békén, utána vágtattam.
         Tudom, hogy utál nekem csak úgy magában énekelni, és gitározni, nem tudom miért, de amikor kisebbek voltunk, akkor is feszülten énekelt mellettem, csak azért, mert szomorú voltam, vagy éppen nem tudtam elaludni, de soha nem szeretett nekem énekelni.  Amit nem tudtam hova tenni.
Mindenesetre benyitottam hozzá, majd az ágyára ugrottam, ahol ő úgy csinált, mintha már aludna. Haha, nyolc órakor, na ne röhögtessen.
- Tudom, hogy nem alszol - súgtam neki úgy, hogy ajkaim éppen súrolták a fülét. Éreztem, hogy kissé megremeg, és libabőrös lesz, de nem törődtem vele. Mivel nekem eddig háttal volt, most szembefordult velem, amit nem vártam, így vészesen közel volt hozzám. Semmi okom nem volt rá, de most engem rázott ki a hideg. Betudtam illatának, amit mindig imádtam.
        - Naaaa, elmondom anyának, hogy leszakítottad a zuhanyfüggönyt - néztem rá ördögien. Ő csak megforgatta kék szemeit, dühösen nézett rám, majd felült, felállt az ágyáról, a gitárjáért ment, és leült mellém, miközben én félig feküdtem.
- Mi a címe? - kérdeztem, mielőtt még eljátszotta volna.
- Amnesia - mondta, majd belekezdett. Valami fantasztikus volt, próbáltam nem kitátani a számat, nehogy bele repüljön egy légy. Mikor végére ért, mint addig, most sem nézett rám, csak felállt, letette a gitárját, majd mellém ült.
         - Wow, Luke, többet kellene nekem játszanod, gyönyörűen énekelsz, és ez a szám is hihetetlen - áradoztam, mire egy félmosoly kúszott az arcára.
- Hmm, tudom, hogy jó vagyok - próbálta elviccelni a helyzetet, de én láttam rajta, hogy egy kicsit zavarban volt, mindenesetre, jól esett neki amit mondtam. Mindig is imádtam kissé rekedtes hangját, és ez a szám nagyon jól állt neki, miközben énekelt, néha elmosolyodott, így megvillantva gödröcskéit. Nagyon helyes volt. Áááhh hőgutát kaptam.
- A kis egoista - motyogtam, mire csak meglökött, én meg nevetve rá csaptam a vállára. Ez így folytatódott, majd nem sokkal később már csak beszélgettünk, és minden második szavunk után kitört belőlünk a röhögés.
       - Komolyan? - nevettem fuldokolva, mert éppen azt ecsetelte, hogy az egyik TV-s szereplés során egy szűkebb gatya volt rajta, és feladatokat kellett csinálni. Luke az egyik feladat közben megcsúszott, majd ott lenyomott hirtelenjében egy spárgát, így szétszakítva a gatyát, méghozzá középen a varrásnál. El tudtam képzelni.
- Ah-Aha - röhögött.
- És hogy-hogy nem került napvilágra? - kérdeztem, még mindig fuldokolva.
- Hál' Istennek nem élő volt, gondold el mekkorát égtem volna akkor - már szinte sírtunk a röhögéstől. Tovább folytattuk a beszélgetést, időközben észrevéve, hogy már elmúlt tizenegy óra. Nyári szünet lévén eldöntöttük, hogy berakunk egy filmet. Leszaladtam egy kis popcornért és kóláért, majd visszarohantam, ahol Luke már az ágyában várt. Oké, ez így most egy kicsit hülyén hangzik.... Mialatt én lent voltam, levette a pólóját, így felfedve szálkásan izmos testalkatát. Marha szexi volt. Majd odadobott nekem egy pólót, hogy én felvegyem azt. Levettem a ruháimat, majd felkaptam magamra Luke pizsinek szánt pólóját, és befeküdtem mellé. A Nulladik Órát néztük, mindkettőnk kedvencét.
***
Nem tudom mikor aludhattam el, de éppen úgy ébredtem, hogy a fejem Luke mellkasán van, miközben ő békésen alszik. Megfogtam az éjjeli szekrényen levő telefonomat, és memorizáltam a képernyőn lévő számot. Hajnali két óra volt. A tévén most a DVD menüje volt látható. Ezek szerint ő is bealudt a filmen. Nem akartam felébreszteni, így békésen aludtam rajta tovább, majd azt konstatáltam, hogy álmában átölel....
____________
A következő rész tartalmából:

- Hmm, kíváncsi vagyok, ki volt a szerencsés, aki lehúzhatta rólad - vonta
fel az egyik szemöldökét kaján vigyorral arcán, két ujja között fogva fekete tangámat.
- Fogd be, és segíts pakolni- rivalltam rá, majd kikaptam a kezéből a csipkés darabot,
és betettem a fehérneműs fiókomba. Luke továbbra is perverz vigyorral a fején pakolt tovább.

13 megjegyzés:

  1. Folytasd kérlek! :) Sajnálom hogy nem tudok "bôvebb véleményt" îrni :/ Majd ha halad a story :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj, ha nem tudsz bővebb véleményt írni, nekem az is elég, ha pozitív visszajelzést kapok:) De azért remélem majd tetszeni fog:))

      Törlés
  2. Nagyon jó lett! :) csak így tovább ;)
    ---> mikorra várható az új rész? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm:) Huh, hát lehet, hogy még ezen a héten hozom, hétvége felé, de lehet, hogy csak hétfőn... Nem ígérek semmit:)

      Törlés
  3. Nagyon szuper!! Imádom. Csak így tovább. Várom a kövit! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, olyan jó ezt hallani:) ♥ Hamarosan érkezik:)) xx

      Törlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Szuper lett:)) Nagyon jól írsz!! Aķkor ma hozod a kövi részt?

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Szia! Hűha, ez nagyon jó, nem hittem volna, hogy az első fejezetnél van jobb rész is. Rég olvastam ehhez hasonlót. Bevallom: Nem ilyenre számítottam, de ez sokkal jobb, mint mittem volna. *-* :) ^_^ <3 Nagyon jól írsz!!

    -Liz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöööm:) Megkérdezhetem, mire számítottál?;)
      Köszönöm♥
      xxx LittlePenguin

      Törlés
  8. Hát... Rosszabbra. De kellemesen csalódtam :) Amúgy írtam a summer tag - edre. *-*

    - Liz

    VálaszTörlés